Sebestyén József: Hodža Milán útja (Bratislava : Sekey Viktor, 1938)

Előszó

A szlovák nép is szabadságra törekedett. Az utolsó száz esztendő küzdelmeinek egy a célja: az emberi életlehetőség elérése a szlovák nemzet hozzátartozói számára. Ezért még attól sem jár szemrehányás vagy gáncs, aki magyar szemmel nézi a történelmet és elbúsult lélekkel látja a magyar tragédia színpadán a függöny legördülését. Váratlanul érte Magyarországot a tragédia

f A költő-próféta Jókai Mór, a legnagyobb magyar költő már az ötvenes években megírta: „roszszul gondoskodott az a nemzet jövendőjéről, amely ennyire hagyta süllyedni nemzetiségeit" ) Kristóf f y József, ez a kétségtelenül nagystílű magyar államférfi mélabúsan jegyzi meg „Magyarország kálváriája" című munkájának előszavában: „A monarchia és hazánk összeomlását nem a háború elvesztésének, nem a végzet akaratának és a sorscsapásnak tulajdonítom, hanem egyrészt emberi tévedésekből fakadt politikai hibáknak, másrészt igen sok esetben a felelős tényezők bűnös és megátalkodott könnyelműségének és tudatlanságának, melyhez nem egy ponton a hatalmi birtokállomány biztosítása miatt egyesek és családok olyfokú egyéni érdeke és öncélúsága is járult, hogy mindezen okok összehatása csak katasztrófára vezethetett." Pedig a, magyarok is évszázados küzdelmeket vívtak természetes jogaikért, elsősorban nyelvükért és milyen boldogság volt, amikor végre valamit is megvalósulva láthattak régi álmaikból! Ezernyolcszáznegyvenhétbevi lelkesen ünnepelték az addig halálosan gyűlölt Habsburgokat, mert *) Jókai Mór: Csataképek. Bárdy-esalád. 7