Sebestyén József: Hodža Milán útja (Bratislava : Sekey Viktor, 1938)

Harmadik fejezet: Hodža Milán szárnybontogatása

erős anyagi pilléreken és a munkatársak Porubský, Votruba, Bohdan Pavlů, később Štefánek Antal életmódja erősen emlékeztet a Bohémélet negyedik felvonására. De a fiatalok mindig tudtak segíteni magukon és ha éppen egy fillérje sem volt a társaságnak, Hodža képviselői fizetésének nagyrésze rendelkezésükre állott. Különös korszak volt, különös emberekkel. Az országon újból végigfutott a nacionalista láz, mint egy negyed századdal előbb. A magyar bíró nem tudta kivonni magát e nemzeti betegség alól. A magyar bíró sovinizmusa A magyar bíró! Mintagépe lehet a megvesztegethetetlenségnek. A magyar bíró a fehér tógát soha be nem mocskolta, szegény volt, koplalt, maga talpalta a cipőjét és szinte megoldhatatlan probléma előtt állott, ha fiának új ruhát vagy csizmát kellett vennie, de el nem adta magát. Hosszú évekre hullámzó szenzáció volt, amikor kiderült, hogy egy magasrangú bírót egy peres fél megvesztegetett. Amikor azonban nemzetiségi izgató, vagy szocialista munkás, osztályelleni izgató került eléje, elvesztette józan ítélőképességét, szeme vérben forgott és a törvén y elképesztő szigorával sújtott le ott, ahol csak a rabulisztika tudott volna egyébként büntetendő cselekményt felfedezni. Jelen munka szerzője nem egyszer látta az öreg Zsitvay Leót, a budapesti büntetőtörvényszék elnökét fent trónolni az esküdtszéki tárgyaló teremben. Szigorú bíró hírében állt, kíméletet nem ismert. De mégis meglátta az előtte álló bűnösben az embert és szigorú, kemény szavai mögött sokszor ott lobogott 55