Sebestyén József: Hodža Milán útja (Bratislava : Sekey Viktor, 1938)

Előszó

ELŐSZÓ Kilenc évszázad óta él a magyar és szlovák nép egymás mellett. Kilenc évszázad és nem ezer esztendő óta, mert a magyar történelemkutatás, elsősorban a kitűnő és alapos Kómán Bálint megállapította, hogy a bevándorló magyarok csak jóval később szállták meg a mai Szlovenszkó területét és azt nem harcokkal, hanem békés terjeszkedéssel kerítették hatalmukba. A honfoglaló magyaroknak nem is volt szükségük ezekre a hegyes-erdős területekre és erejük sem lett volna azokat erőszakkal meghódítani. A történetírók számítása szerint a honfoglaló magyarok lélekszáma nem volt több kétszázezernél. Ennyi ember számára tíilon-túl elegendő volt a Duna-Tisza köze és a Tisza balpartja. De ha többre lett volna is étvágyuk, ötvenezer harcos (mert ennél több a kétszázezer lélekszámnál alig lehetett) képtelen lett volna nagyobb területet meghódítani és ami még sokkal nehezebb, megtartani. Az bizonyos, hogy a honfoglaló magyarok nem jutottak el Zólyomig*) Békés úton jött össze a magyar és szlovák nép és békében élt egymás mellett. A nyelvterületek határai igen sok helyen összefolynak, vannak községek, amelyekben egymás mellett él a két nép, *) Mály us Elemér: Túróc megye kialakulása, Budapest, 1922, 4. o. 5