Sebestyén József: Hodža Milán útja (Bratislava : Sekey Viktor, 1938)

Epilógus

EPILÓGUS Közel egy esztendővel ezelőtt született meg bennem a gondolat, hogy Hodža Milán alakját a magyar közönség számára megrajzoljam. Történelmet csak az írjon, aki objektív tud lenni. És én éreztem magamban elég objektivitást arra, hogy magyar létemre minden elfogultság nélkül le tudjam vonni a leplet Hodža Milánnak már életében történelembe vésődött alakjáról. Amikor azonban végigolvastam szerény munkám kész kéziratát, magam is kénytelen voltam megállapítani, hogy nem egyszer fogott el írás közben valami szubjektív érzés. Bámulat? Lelkesedés? — Nem analizáltam. Az ezer egy éjszaka meséiből emlékszem egy arab halászra, aki a tengerparton egy kis szelencét talál. Amikor felnyitja, egy szellem száll ki abból. A szellem egyre nagyobb és nagyobb lesz, végül is hatalmas óriás áll a megrettent halász előtt. Amikor Hodža müveit és az életéről szóló munkákat tanulmányoztam, vagy politikai pályafutásának részeseitől, tanúitól adatokat kaptam, én is úgy éreztem, hogy egy óriás bontakozik ki előttem, nemcsak nemzetének nagy, történelembe kívánkozó alakja, hanem a hazai határokból kilépve, Középeurópa, sőt Európa legnagyobb állam f ér fiainak sorában is a legelsők közül való. És mialatt tanulmányaimban egyre nőtt alakja, mialatt követtem a fölfelé ívelő vonalat a földmí191