Sebestyén József: Hodža Milán útja (Bratislava : Sekey Viktor, 1938)

Hatodik fejezet: Hodža és a magyarok

Petőfi pozsonyi szobrát visszaállítják Amikor ezek a gondolatok töltenek el, köszönetet kell mondanom Pozsony város polgármesterének, Krno Vladimírnak, a pozsonyi városi tanácsnak és a képviselőtestületnek azért a megértő gesztusért és bölcs elgondolásért, hogy Petőfi szobrát újból méltó helyen föl fogja állítani. Ezen az úton haladva, remélem, hogy a magyar kisebbséggel meg fogjuk egymást érteni." Az ünnep közönségén mély meghatottság vett erőt, amikor a miniszterelnök leszállva a szónoki emelvényről, a Jókai-szobor alapkövéhez lépett és e szavak kíséretében tette meg kalapácsütését: „A csehszlovák miniszterelnök tiszteletét fejezi ki Jókai Mór irodalmi és nemzeti nagysága előtt." A miniszterelnök beszédét határtalan lelkesedés jutalmazta. Némán, szinte könnyekig meghatva ült a szónok mellett Hegedűs Lóránt volt magyar pénzügyminiszter, aki nem volt hivatalos kiküldetésben, nem képviselt semmiféle magyar hatóságot vagy testületet, ahogy ki is hangsúlyozta beszédében, csupán a Jókai-családot képviselte, amelynek ő is leszármazottja. Ez az ünnepség, ezek a szavak ránézve nagy és megkönnyebbülést nyújtó meglepetést jelentettek. Hegedűs Lóránt abból a világból jött, amely a csehszlovák köztársasággal szemben elfogult. Sokszor tapasztaltuk már Szlovenszkón élő magyarok, hogy testvéreink, barátaink és ismerőseink, akik először járnak nálunk, azzal az elfogódottsággal jönnek ide, hogy itt tilos a hangos magyar beszéd, hogy itt mindent elnyomnak, ami magyar és nagy meglepetés számukra, hogy nem történik semmi ba182