Sebestyén József: Hodža Milán útja (Bratislava : Sekey Viktor, 1938)

Hatodik fejezet: Hodža és a magyarok

Jókai, a szabadsághős Nem óhajtom azonban elhallgatni Jókai politikai jelentőségét sem. És ismét csak nem érzek összeférhetetlenséget, amidőn Jókairól mint nemzeti politikusról szólok. Petőfi és Táncsics Mihály mellett Jókainak is nagy szerepe volt az 1848-as márciusi forradalom elindításában. Jókai és Petőfi, valamint fiatal társaik az akkori magyar nemzeti ideológia számára alapjában véve ugyanazt jelentették, mint a szlovák nemzeti ideológia számára Štúr és a cseh nemzeti ideológia számára Havlíček-Borovský. Ők jelentették a nemzet ama akaratát, amely bilincseket szakított széjjel és rombolta a feudalizmus rabszolgaságát. Ők jelentették a nemzeti szabadságon keresztül a világszabadság iránti vágyat. Nemzeteink tavaszi ébredése ugyanazon alapból és érzésből indult ki. „Elég volt a nemzetek közötti viszálykodásból" Miért hallgatnánk el ezt ma, amikor a lelkek a régi előítéletek uralma alól lassan felszabadulnak már, miért nem mondanók meg, amikor mi a Dunamedencében mindannyian érezzük és tudjuk, hogy elég volt a nemzetek közötti viszálykodásból, elég volt a meg nem értésből. Tudom, hogy a megértés számára a történelmi fejlődésen keresztül kell a lelkeknek megérniök és minden diplomáciai művészkedés hiábavaló mindaddig, amíg a lélektani akadályok fennállanak. Azonban férfiak vagyunk és nem ijedünk meg az akadályoktól. Ha igyekvéseink néha eredménytelenek is maradnak, ha hiábavalóan futottunk is neki néha az 180