Sebestyén József: Hodža Milán útja (Bratislava : Sekey Viktor, 1938)
Hatodik fejezet: Hodža és a magyarok
el, mert az aktivista magyar törvényhozók súlyát és helyzeti energiáját segített megnövelni. Hodža Milánt ezek a kanapépörök nem kedvetlenítették el a magyar kisebbség aktuális kérdésének megoldásában, mert hiszen most már megtalálta partnereit, akikkel együtt dűlőre juttathatja ezt a régen vajúdó kérdést. Hogy mennyire a maga útján megy tovább a miniszterelnök, abból a nemes gesztusból is kiviláglik, hogy a Jókaiszobor céljaira tízezer koronát ajándékozott és az alapkőletételen személyesen is megjelent, mint az ünnep főszónoka. Hodža Komáromban Jókai szellemét ünnepli Komárom! Politikai szenzációnak készült ez a június 20-i ünnepség és történelmi esemény lett belőle. A miniszterelnök éppen akkor tért vissza nagy külpolitikai jelentőségű bukaresti útjáról. Orsováról jött és újra magával hozta a népeket megbékéltető, hatalmas Dunamedence eszméjét, amelyet Kossuth kivitt magával akkor, amikor ugyancsak Orsovánál elhagyta hazáját. Most ott állt Szlovenszkó magyar közönsége előtt, amely ünnepi szívvel gyülekezett össze a komáromi Kultúrház udvarán felállított sátor körül. És a csehszlovák miniszterelnök felkelt helyéről, végignézett a magyarokon, akiknek soraiban a szlovák hivatalos világ képviselői és a világsajtó kiküldöttei ültek, végignézett rajtuk és érces hangján meghatottság rezdült át, amikor Jókai apotheozisát megrajzolta: „Jókai megérdemli mindazok háláját, akiket határtalan képzelőtehetsége megvigasztalt, a fantázia, 176
