Sebestyén József: Hodža Milán útja (Bratislava : Sekey Viktor, 1938)

Hatodik fejezet: Hodža és a magyarok

vet hoztak magukkal Szlovenszkóból. At voltak hatva attól, hogy a magyar nemzet is élni akar és ennek az élniakarásnak erőteljes hangot adtak, harcoltak és követeltek. Csomor Istvánt a parasztság küldte a parlamentbe. Egy évtizednél hosszabb politikai múltja predesztinálta a képviselői mandátumra. Akik megválasztották, tisztában voltak vele, hogy ez a becsületes ember sohasem fogja becsapni osztályos társait. Schulcz Ignác a városi dolgozók, a munkások és haladó szellemű intellektuelek választottja. Amikor a parlamentbe került, még negyven esztendős sem volt. Minthogy pedig a törvényhozói bizalmat nem ingyen osztogatják, elhihető, hogy ennek a fiatal politikusnak minden érdeme megvolt arra eddigi munkássága és közéleti tevékenysége alapján, hogy a törvényhozás tényezője legyen. A parasztvezér és a munkásvezér egyformán úgy érezte, hogy a képviselői mandátum nemcsak jog, hanem kötelesség is. Kötelesség nemcsak a választókkal, hanem az egész magyar kisebbséggel szemben. A magyar kisebbség követelései És 1936 szeptember 7-én a pöstyéni ThermiaPalace-szálló puha szőnyegekkel borított fogadótermében újból szembenálltak egymással Hodža Milán miniszterelnök és a dolgozó magyarság képviselői. Hodža oldalán Stunda képviselő, a magyar aktivista törvényhozói megmozdulás lángoló híve, a másik oldalon Csomor István, Schulcz Ignác, néhány szocialista- és agrár-pártvezető és a haladó169