Sebestyén József: Hodža Milán útja (Bratislava : Sekey Viktor, 1938)

Hatodik fejezet: Hodža és a magyarok

ni, nem szeret szervezkedni, ennek okát a félté­kenységben és bizalmatlanságban látom. A paraszt nem bízik a parasztban. Ezt én nyiltan a szemükbe mondhatom, mert én is paraszti családból vagyok. Nem vagyunk bölcsek, mert soká hordtuk a jár­mot és legtovább voltunk rabszolgák. Ez máskép kell, hogy legyen. Ami a szívemen, az az ajkamon: igazat szóltam, mindent meg fogok tenni önökért, akiket testvé­reimnek tekintek. Vigyék hírül küldőiknek, hogy szenvedésüket átérzem és sorsukon könnyíteni akarok. Nem ígérgetek, cselekvéseim után ítélkez­zenek. Ne feledjék, hogy az egész világon majd­nem elviselhetetlen a gazdasági helyzet. Amit ilyen viszonyok között emberi erővel tenni lehet, azt megtesszük!" A magyar történelmi festők nem láthattak vol­na itt aranysujtásos mentéket, kócsagoš forgójú prémkucsmákat és színarany kardhüvelyeket. Ezt a jelenetet tehát nem festették meg. De aki ott volt és látta, miként derülnek fel ráncos paraszti ar­cok, hogyan telnek meg a hála könnyeivel fényte­len szemek, az nem fogja soha sem elfelejteni, ami­kor a parasztdemokrácia apostola és a parasztság kiküldöttei szövetséget kötöttek. Nem kellett itt semmit sem pontokba foglalni: ugyanazt akarta Hodža, mint a paraszt: földet, tisztességes föld­reformot. A köztársasági mozgalom rohamos térhódítása A mozgalom döbbenetes erővel terjedt. A Tar­doskeddről meginduló szervezkedés magával ra­gadja Farnadot, Hidaskürtöt, Bagotát, átterjed Galántára, átcsap Tósnyárasdra és Zsigárdra, 158

Next

/
Thumbnails
Contents