Sebestyén József: Hodža Milán útja (Bratislava : Sekey Viktor, 1938)

Hatodik fejezet: Hodža és a magyarok

tokok kezelői mégis meghagyták a nagybérletet, bár az csak IV2 százalékot hozott, míg a kisbérletek ennek legalább kétszeresét biztosították volna. A nép megunta a rideg osztályuralmat és ezt a szívtelen földpolitikát és az 1900-as évek elején újra szervezkedéshez fogott. Békéscsaba város nagy és nehéz küzdelmek után parasztembert küldött a képviselőházba. A többség megrettent Áchimtól, a híres parasztváros mandatáriusától, aki erős akarattal lépett a küzdőtérre. Nem volt iskolázott ember: engem, jó barátját keresett fel, hogy a jó és igaz ügy szolgálatára oktassam. Szívesen és szorgalmasan tanult. Már első fellépésével keményen ostorozta azokat, akik baromként vásárolták a kisparaszti voksokat, hogy a megvásárolt bizalommal visszaélve a kisparaszt ellen forduljanak. Állt a harc, a Nagyalföld parasztjai az első sikerek hatása alatt szervezkedtek és úgy látszott, hogy sikerül bizonyos vívmányokat kiverekednünk, amelyek kihozzák a parasztot abból az állati sorból, amelyben volt. A magyar osztályuralom azonban kurtán bánt el a mozgalommal és Áchim Andrással. Én nem felejtettem el Áchim Andrást és azt sem felejtettem el, mit akart az én meggyilkolt barátom és lelki szemeim előtt megelevenedik a kép, a parasztok fakó képe, amint némán kísérik vezérüket utolsó útjára. Hamuszín arcú parasztokat, megdöbbent parasztokat látok, zokogó asszonyokat látok, amint a végső tisztesség adóját velem együtt leróják ... Én nem felejtek ... Olyan állam, amely az összes földi javakat néhány úricsalád számára akarja lefoglalni azon az