Sebestyén József: Hodža Milán útja (Bratislava : Sekey Viktor, 1938)

Negyedik fejezte: Az alkotó munka

tek sajátosságai eltűnnének. Az a pánszlávizmus ma már nem találna talajra, akkor, amikor két szláv nemzet, a csehszlovák és lengyel visszanyerte szabadságát, a harmadik pedig, a délszláv végre sok évszázados vágyak és törekvések után egyesült. Ezeknek a nemzeteknek annyira kifejlődött az önérzete, hogy képtelenség lenne akár elgondolni is a nemzeti sajátosság feladását, amivel pedig egy egységes szláv birodalom megalakulásánál feltétlenül számítani kellene. Már 1913-ban azt írja Hodža: Legyünk a csehekkel egyek, a többi szláv népekkel egységesek. A pánszlávizmus helyébe a kultúr-affinitás egy neme lépett, amelynek elve az, hogy az egyes szláv államok maguk között keressék az együttműködést és a barátságot, anélkül, hogy nemzeti jellegükből bármit is fel kelljen adniok. A szláv politika tehát a nemzetközi megértésnek egy része csupán és ez adja meg Hodža nemzetközi kultúrpolitikájának értelmét. Hodža a Berthelot-emlékiinnep díszelőadója Ezt a nemzetközi kultúrpolitikát Hodža Párizsban fejtette ki a Berthelot-centennáriumon rendezett ünnepség alkalmával. „Minden nemzetnek vannak bizonyos intellektuális és erkölcsi értékei és ezeket az egyéni erőket kell az emberiség szolgálatába állítani. A legnemesebb és leghatékonyabb internacionalizmus az, amely a szabad és egyenlő értékű nemzeti civilizációk rendszerét valósítja meg. Csehszlovákia egyike az összekötő kapcsoknak a nyugateurópai, középeurópai és keleteurópai civilizáció között. Ez a közvetítő szerep adja meg országunk jellegét. Egy ország sem 106