Sebestyén József: Hodža Milán útja (Bratislava : Sekey Viktor, 1938)
Első fejezet: Egy nemzet élni akar
Štúr és Húrban a szlovák nép vezérei A XIX. század harmincas évei felszínre hozzák a vezéreket is. Az evangélikus főiskolások Štúr Lajosra esküsznek és Pozsonyba zarándokolnak, hogy tanításait meghallgathassák. Štúr nemcsak tanára, hanem vezetője is az ifjúságnak és az a pozsonyi kultúregyesület, amelyet a cseh és szlovák nyelv művelése céljából alakít, csakhamar középpontja a szlovák kultúréletnek. Az egyesületet ugyan a pozsonyi hatóságok betiltják, de a megkezdett munka most már az egyesületen kívül folyik tovább. A mozgalom hatalmas támaszt nyer Húrban József Miloszláv csatlakozásával. A beckói luteránus pap fia szinte felvillanyozza a fiatalságot mély meggyőződésből fakadó nemzeti érzéseivel és céltudatos munkájával. Húrban tudja, hogy azé a jövő, akié a fiatalság. Tehát a fiatalságnevelését és szervezését veszi kézbe. A fiatulság ismerje meg a szláv testvéreket a Morván túl. Társasutazásokat tervez Morvába és Csehországba. Az első utazó ő maga. És amikor visszatér, megírja tanulmányát: A szlovák útja a szláv testvérekhez Morvába és Csehországba. (Cesta Slováka ku bratrům slovanským na Moravě a v Čechách. 1839.) A hatósági akadékoskodások, könyvelkobzások, egyesületek bezárása és egyéb hatalmi intézkedések nem gyöngítik a mozgalmat, inkább még jobban összekovácsolják a szlovák fiatalságot. Hodža Mihály liptószentmiklósi lelkész 1844-ben megalapítja a Tatrint, a szlovák irodalmi és ipari törekvések támogatása céljából. Az egyesület rövid életet él, de ezalatt is sok áldásos munkát 12