Sebestyén József: Hodža Milán útja (Bratislava : Sekey Viktor, 1938)
Negyedik fejezte: Az alkotó munka
nem volt éppen nagyon bíztató. Az új törvények megalkotásánál hiányoztak a megfelelő szlovák szakemberek, de meg nehéz is volt az osztrák törvények egyrészét a szlovenszkói és kárpátaljai viszonyokra átültetni. A szlovák képviselők klubja kezdettől fogva elégedetlen volt a törvényalkotás ilyen menetével és Hodža már 1919 július 22-én a nemzetgyűlésben fölszólalt és rámutatott a hibákra és a helyzet tarthatatlanságára. A kérdés egyedüli megoldásául pedig az unifikációs minisztérium felállítását tartotta szükségesnek. Persze a kérdést egyszerűbben lehetett volna elintézni úgy, hogy az egyes minisztériumokban megfelelő számú és képzettségű szlovák tisztviselőt és szakértőt helyeznek el, erre azonban az idő még korai volt. A szlovákok a magyar uralom alatt nem igen mentek államhivatalnoki pályára, mert itt azt követelték tőlük, hogy asszimilálódjanak a magyar mentalitáshoz. Minthogy ilyen kevés akadt, tehát az államalakulat első éveiben nem volt képes a szlovákság sem minőségileg, sem mennyiségileg annyi hivatalnokot állítani, hogy azok az egész központi közigazgatás szervezetét és valamennyi minisztériumot át tudják hatni. A kérdés megoldását azonban halogatni nem lehetett és így szükségessé vált az unifikációs minisztérium felállítása. Hodža beszédében síkra száll az unifikációs minisztérium felállítása mellett és annak feladatait is kitűzi. „A törvényhozás természetesen a nemzetgyűlés feladata — fejtette ki gondolatmenetét a szlovák politikus —, de a kezdeményezés és a törvények előterjesztése külön fórumot igényelnek." 98