Híres nyitraiak (Nitra. Dr. Faith, 1939)

38. Mercader Kamill

Amerikában azelőtt is többször volt, de a honvágy mindannyiszor haza vonzotta. Legjobban Amerika kecsegtette őt azzal, hogy nagy technikai tudását hozzá méltó munkakörben értékesítheti, annál is inkább, mert törhetetlen energiájához meg volt a praktikus esze, vállalkozó kedve és amerikaiasan merész gondolata. Bámulatos erővel és nagy körültekintéssel dolgozott. Napról-napra erősödött az a hite, hogy ambícióját itthon ki nem elégítheti. Képességének ritka mértékénél fogva tehetsége szárnyalásának helyét csak Amerika óriási gyáraiban találta meg, amelyek közül nem egyet rendeztek be az ő tervei szerint. Amikor Mercader megismerkedett Schwab Károllyal, az acélkirály maga is egyszerű mérnök volt még. Olyan belső barátság fejlődött ki köztük, hogy még karácsony estéjét is, amelyet az angolok a legszűkebb családi körben szoktak megünnepelni, Mercader Schwab családja körében töltötte mindig. Schwab benne szimpatikus és kitűnő munkatársat fedezett föl. Csakhamar nélkülözhetetlen jobb keze lett. Budapesti látogatása alkalmával nem egyszer említette maga Schwab, hogy Mercader Kamill az Egyesült Államok legelső gépész-mérnöke. Amerikában rohamosan tört előre pályáján. Amikor Carnegie nagy pénzjutalmat osztott szét legkiválóbb tisztviselői és munkásai között, Mercader is kapott 30.000 dollárt. Időnkint haza látogatott s ilyenkor csak családja körében tartózkodott. Utoljára 1902. január közepén volt Nyitrán, amikor barátját és mesterét, Schwabot kísérte különvonaton Magyarországba, hogy megismertesse vele családját és szülőhazája nevezetességeit. Nyitrai testvérei, Ede takarékpénztári titkár és Antal szappangyáros üdvözlésére Budapestre utaztak. Az egykorú lapok hűhós híradása folytán azt hitték az emberek, hogy Nyitrán, Mercader látogatása alkalmából dollár eső van. Egy nyitrai bank ajánlatot kapott egy fiúméi banktól, mely hajlandó »a legkulánsabb feltételek mellett dollárokat beváltani» Számtalan ember kérte tanácsát Ö soha senkit sem csalogatott, senki előtt sem tüntette fel rózsaszínben az amerikai életet, mindig csak a rideg valóságot tárta fel. Maga volt a megtestesült őszinteség, becsületesség, szerénység. Amikor már szárnyára kapta a szerencse, segítő kézzel ha— 66 —