Híres nyitraiak (Nitra. Dr. Faith, 1939)

35. Gyulai Ferenc

mazású. Mint az operaház örökös tagja, szép, nyugodt életet él. Előkelően berendezett lakása van a Lipótváros egyik elegáns bérpalotájában. Kiváló szerepei a Wagner-operák, Brogni bíboros a Zsidónőben, a főpap Sába-királynében, Basilio a Sevillai-borbélyban, Ramphis főpap az Aidában, Bármiben is hallottam Venczell Bélát, feledhetetlen emlék marad és élettörténetét ismerve, önkéntelenül felmerül bennem egy régi, kisvárosi kép. A megyeháza, a Korona-szálló és a vároldalán egy kis gimnazista fiú énekel a cigányprímás muzsikájára. Venczell Béla is egyike azoknak a tehetségeknek, akiket Nyitra városának köszönhet a világ. 35. GYULAI FERENC Mint az antik világ hőse halt meg. Közvetlenül a cél előtt, diadalmasan, messze maga mögött hagyva versenytársait. Megtörő szemében a küzdelem gyönyörűsége, a győzelem mámora csillan fel. Mint a maratoni futó, zihálva, fuldokolva éri el elsőnek a tomboló, ünneplő arénát, még látja a sikerének hódoló tömegeket, még hallja az őt fogadó tapsok mennydörgését, mikor megszakad a szíve és ott terül el az üdvözlésére kirohanó pályabírák lába előtt, azzal a mosollyal ajkán, mellyel elbúcsúzik mindentől — mindentől, amiért élni érdemes : ifjúságtól, harctól, szerelemtől, művészettől. Gyulai Ferenc abban a percben halt meg, amikor nevére már nem csak a beavatottak figyeltek fel, hanem aki beérkezett, akit már nem a jóakaratú, vállveregető pajtáskodás juttat szerephez, hanem akit megrohannak és ostromolnak, aki divatos lett. Prága, Bécs, Párizs visszhangzik dalaitól, film, gramofon és rádió terjeszti őket. Amiért annyi ezer más hiába tülekedik : népszerű a muzsikája, kávéházakban^ mozikban és színházakban az ő nótáit kapták fel. Nyitrán alig hallottunk tőle egy-két adatot, sokkal szerényebb volt, sem, hogy beszélt volna magáról. Csak a napilapok emlékeztek meg róla egyre sűrűbben. Megtudtuk, hogy párizsi, bécsi és prágai filmeket zenésített meg. Prágában az első komponisták közt említették, mindjárt Burian mellett. Idehozták holttestét, a vén nyitrai földbe. Aki annyi éven át távol volt tőlünk és csak a remegő levegő hozta felénk csodálatosan új dalait, most örökre a miénk marad. — 58 —