Híres nyitraiak (Nitra. Dr. Faith, 1939)

1. Prohászka Oszkár

innen csakhamar a vorarlbergi Feldkirchbe helyezték át a magyar nyelvben nem jártas tisztviselőt. Itt halt meg az általánosan kedveit, szellemes, temperamentumos Prohászka Domonkos 1879-ben, tüdőizzadmány következtében. Ottokár akkor Rómában volt, mint teológus. Az özvegy a lányával együtt ebben az évben Nyitrára költözött, rokonaihoz és Nyitrán halt meg 1888-ban, gége­sorvadásban. Ezek a külső családi viszontagságok írták elő Prohászka első iskoláztatásának első kereteit. A népiskolát 1863. őszén Rózsahegyen kezdte, a negyedik osztályt már Losoncon járta, ugyanott a négy osztályos kál­vinista gimnáziumban a gimnázium két első osztályát. A harmadik osztályba Nyitrára került, a piaristákhoz, kik közül a buzgó és nagytudományú Csősz Imre igazgattó volt rá nagy hatással. Nyitrán most édesanyja legidősebb bátyjánál, Feleki­nél lakott. (A Filberger testvérek egyrésze Felekire, más része Faludira magyarosította nevét, volt olyan is, ki meg­maradt Filbergernek.) Feleki tekintélyes kereskedő volt. Prohászka anyanyelve német volt. Anyja német ere­detű, atyja német műveltségű, aki kifogástalan németséggel beszélt és írt. A szülői háznak és később is a testvérek egy­más közötti érintkezésének nyelve a német. Prohászka szü­leivel németül levelezett életük végéig. Prohászka életrajzának fontos dátumai : 1873-ban esz­tergomi kispap. Hét évig volt a római Collegium Germani­cum, az előkelő papképző intézet növendéke. 1881 október 30-án szentelték pappá Rómában. 1882-ben esztergom-bel­városi káplán, 1905—1927 székesfehérvári püspök. 1927 áp­rilis 2-án meghalt. Dr. Koudela Géza így jellemezte Prohászkát : — Megjelenése megkapóan egyszerű és fejedelmi. Alakja szép, sudár, fenséges. Hangjának lelke van : muzsikál. Gesztusa, akciója : élet. Stílusa : eget-földet összekötő szár­nyalás. Mély, tüzes szemeiben, mint a tengerben az ég, az örökkévalóság íartalma tükröződik. Remek alkotású kopo­nyájából a gondolatok niagarái zuhatagoznak. Lelkéből a Szent Lélek hárfa szava reng. Olyan volt, mint a legendás Isten-madara, mely százévenkint egyszer látogat a földre s ahová leszáll, ott meggyógyul, megerősödik, mosolyog és boldogul minden. Akit vállára vesz, akit szárnyára kap. akit _ 4 _

Next

/
Thumbnails
Contents