Híres nyitraiak (Nitra. Dr. Faith, 1939)

28. Schwartz István

lyukas, a nemes étel hosszú lánc alakjában lóg ki és a környék kutyái lélegzetvesztve rohannak az ízes csemege után. Már a verniszázs napján megvolt a siker. Nagy embertömeg bámulta a vadonatúj cégtáblát. Másnap már népgyűlésnek is beillett Santhó legújabb műve csodáiéinak serege. Híre meg volt alapozva, össze is lehetett rakosgatni némi pénzecskét. Ámde a mester magasabbra tört. Akkor festették ki az új Országházat s Vajda Zsigmond maga mellé fogadta segédnek. Itt tapasztalta ki először, hogy egy valódi festő hogyan fest valódi falképet. Most már nem volt nyugta. Kapta magát, elment Bécsbe, Münchenbe, Berlinbe. Húsz egynéhány évet töltött ott. S valóban, el is érte célját : most már a művészetnek élt, még pedig művészetből. Bár rendkívül gondosan dolgozta meg képeit, mégis igen nagy volt ott a termelése. Ki tudja, hányfelé szóródott Németországban a mocsonoki fiúnak ez a sok képe. A világháború forgószele aztán őt is hazasodorta. Előbb Pozsonyban töltött pár évet. Aztán megösmerkedett Váccal, egy rokona révén, aki ott lakott S megismerkedett a váciakkal is. Az a meleg kedélyesség, a sok mosoly, az emberek derekassága nagyon lekötötte a világvárosokban töltött zajos évtizedek után. A mocsonoki fiúból váci polgár lett. Sőt mi több : a váci élet egyik legkedveltebb alakja. Annyi bizonyos, hogy ott nélküle nem történik semmi sem. Szorgalmasan festegeti képeit, amelyek sohasem árulnak petrezselymet, néha napján pedig átalakul Monsieur Nicolas Francois Chambertinné és szövögeti a jövendő francia műtörténeti doktoranduszok számára a problémát, hogy ki is volt tulajdonképpen az a festő, aki olyan gusztusos rokokóakvarelleket festett s akinek életrajza ismeretlen, bár művei itt vannak. LYKA KÁROLY 28., 29. NYITRAI ÉREMMÜVÉSZEKRÖL SCHWARTZ ISTVÁN Papnak szánták a szülei ezt a nyitrai fiút s valóban az is lett, de nem valamely egyháznak, hanem a művészetnek papja, hiszen Bécsben egész nemzedéket nevelt a nemes éreanművészet számára. Mint szegény fémművész-legény indult pályájára s mint az éreimművészet professzora halt — 44 —