Híres nyitraiak (Nitra. Dr. Faith, 1939)

19. Dr. Szathmáry István

gyar belügyminisztériumban teljesített szolgálatot, 1933 őszén nyugalomba vonult. Ugyanakkor kormányfőtanácsosnak nevezték ki. Életrajzi adatai — saját szavaival — a következők : A vadregényes Vág völgyének legszebb pontján, Trencsén városban láttam meg a napvilágot 1877. évi február 4.-én. Smaragdszínű fenyvesek s a szeszélyesen kanyargó, rohanó Vág habjai zsongták fülembe az első gyermek-álmokat. Nagyatyám Árvavármegye táblabírója, édesatyám trencséni adótárnok volt, kit nemes, nagyszerű önfeláldozással tartotta fenn és nevelte nagyszámú családját. Édesanyám abból a kedves hazafias városi polgárságból származott, amelynek tagjai valamikor ott hadakoztak a Rákóczi kuruc brigádjaiban. Édesanyám a szépség, jóság és szelídség megtestesülése, édesatyám a szegénységgel hősiesen küzdő magyar nemes lúr mintaképe volt. Abban a boldog és harmonikus környezetben telt el boldog gyermek és ifjúkorom. Itt szívtam magamba azokat a hazafias, vallásos és etikai ideálokat, melyek költészetemnek ma is alkotó elemei. Középiskolai tanulmányaimat a trencséni, pozsonyi, privigyei, nagyszombati és nyitrai gimnáziumokban végeztem el. Az érettségit a nagyszombatiban tettem tiszta jeles eredménnyel. A múzsával már zsenge gyermekkoromban kacérkodtam. Nagy öröm és büszkeség volt számomra, amikor 15 éves koromban a »Nagyszombati Hetilap» tárcarovatában megjelent »Koronázási óda» című versem. — Professzoraim alig hitték el, hogy a költeményt a sápadt arcú, vézna ötödikes gimnazista írta. Diáktársaim előtt ezzel tekintélyem óriásit nőtt. Azóta minden osztályban én voltam a hivatalos szónok és szavaló. Az első aranyat azért a pályanyertes versemért kaptam, amelyet mint a nyitrai gimnázium hetedik osztályának tanulója boldog emlékű Horvát Sándor piarista igazgató jubileumára írtam. A nyolcadik osztályban én lettem a nagyszombati önképzőkör diákelnöke. 1894 március 15-én az önképzőkör ünnepi ülésén a nagybeteg Kossuth Lajos felgyógyulásáért olyan imaszerű fohászt mondtam, mely miatt nem egy professzorom görbe szemmel nézett rám. Hisz épp akkor volt a nagy egyházpolitikai küzdelem s a turini remetére a katolikus papság egy része komolyan neheztelt. De azért mégsem esett komoly baj a beszéd miatt. Főiskolai tanulmányaimat a budapesti egyetemen vé— 29 —