Híres nyitraiak (Nitra. Dr. Faith, 1939)

17. Gragger Róbert - 18. Miklós Jenő

Miklós Jenő költészetéről ezt írta Kállay Miklós, a kitűnő esztétikus : Miklós Jenő a ma élő írónemzedék legszenzílisebb tagja. A portréját vörös őszi alkony pírjában borongó Mednyánszky-kép keretébe szeretném elhelyezni. Ez a háttér zendülne stílusos összhangba azzal a lélekkel, amely az igazi naturalisták törvénye szerint a természet minden kis zugát a szíve tranzparensén át látja. Miklós Jenő csupa érzelem, mindent a szívével lát és a látása csupa zeneiség. Mikor finom, ideges stílusával egymásután zendíti elénk a képek tarka polifoniáját, szinte az eolhárfára gondolunk, amely a legkisebb szellőre tündéri harangjátékba kezd, de a nagy viharok talán összeroncsolnák. Miklós Jenő műveiben tehát soha nem hiányzik a költészet. De a mély és tiszta érzésű költőnek egyenjogú társa benne a megalkuvást nem ismerő művész, aki mindent pompásan összehangol s a hangulatai, a képei, az alakjai, a történetei közé olyan levegőt lehel, amelynek színes párájában valami szelíd melankólia harmóniájában olvad egymásba minden ; az emberi szív, a szíven trónoló szerelem, a vágyak dobogó hevületétől beteg táj, a bánatba bágyadt ég, a fájó szívek elringató harangszava, a csönd. Ha illusztrációt akarnék adni Miklós műveihez, őt magát ültetném modellnek az alakokhoz. A szemében, az arc álmodó melankóliájában ott tükrözik egész költészete. Különös révedésű ez a szem. Álmok végtelen atavizmusa, homályba borult határtalan puszták roppant szomorúsága érzik mögötte, vérének lágy szláv öröksége, mely a Turgenyevek rokonává teszi Miklós Jenőt. De azért előre is néz a szeme. Talán távol tengerek felé, színes kalandorok széles országútjára, ahol vágy szele dagasztja a vitorlát örvények komor mélysége fölé. A két álomvilág szertelenbe révedő végtelenje közt ott van a valóság, amelyhez azért mindig hozzáköti Miklós Jenőt férfias nyugalma, tiszta, komoly érzése, írásművészetének igazi magyar vonása a pompásan pallérozott nyelv nemes veretével együtt. Miklós Jenő nem tartozik a felfújt, hangos sikerű, divatos írók közé, de pályája annál biztosabb ívben emelkedik. 1906-ban tűnik fel először novelláival. Első kötetét Kner adja ki Gyomán »Novellák» címmel. Második kötete »Este» címmel az Athenaeumban jelenik meg és a maga muzsikás — 27 —