Híres nyitraiak (Nitra. Dr. Faith, 1939)

47. Fischhof Gyula - 48. Krencsey Géza

61 éves korában, 1934 március 26-án Budapesten meghalt. Májrák ölte meg a délceg termetű, hatalmas sportférfiút, Nyitra város híres fiát. Krencsey Géza a legjobb vívók egyike volt »A magyar sport őszfejű eszménye« — így nevezte őt egy sportújság. Mikor szabályos, gladiátori termetével, elegáns mozdulataival megjelent a pódiumon, külön légkört vitt magával. Megtestesítője, valósággal szobra volt az ideális sportférfiúnak. Tökéletes úr volt — az élet, a hivatás és a sport terén is. Soha, a legkritikusabb pillanatokban sem ragadtatta el magát. Mintegy negyven éven át folytonosan lelkes híve és gyakorlója volt a vívósportnak. Már 8 éves korában kardot forgatott. 1890-ben versenyre kelt sok, jóval tapasztaltabb vívóval és megnyerte a versenyt. Világklasszis volt... Hosszú vívópályáján valóságos koszorút gyűjtött a versenyekben egyenként nyert babérlevelekből. Acél izmait, fölényes nagy tudását ismételten bebizonyította. 1909-ben elnyerte a legszebb címet — országos bajnoka lett a kardvívásnak. Utolsó versenyét 12 év előtt nyerte a Wesselényi emlékünnepen. A penge csodálatosan friss, meglett férfikorában is rugalmas művésze Nyitrán született 1873-ban, itt járt gimnáziumba is. Kitüntetéssel tett érettségi után Bécsben végezte a híres Radinger-technikát, szintén kitüntetéssel. Tevékenységét a budapesti Nicholson gyárban kezdte, mint gépészmérnök. Rövidesen főmérnök lett, 18 éves munka után 38-ik életévében Budapest főváros, műszaki főtanácsosává lett. Tíz éves hivatali jubileumát nagy pompával ünnepelték meg. A «Nemzeti S p o rt«, a legelőkelőbb magyarországi sport-újság Nyitra város híres szülöttéről ezt írta : — Ravatalánál áll megdöbbenten az egész magyar sporttársadalom. Cézárra emlékeztető frizurás feje, karakterisztikus arcélét hiányozni fog a vívóversenyekről s a zöldasztalok mellől, ahol a sportért vívni kell. Krencsey Géza, a magyar sport egyik legnagyobb értéke — nincs többé. Polgári pályáján éppen olyan karriert futott be, mint sportban. Elve volt, hogy a sportembernek a nemzetet építő, a társadalmi munkából éppen úgy ki kell venni részét, mint a sportból. A dolgozó és mégis a sportban is kiváló férfiúnak emelt életével követendő példát. Kiváló mérnök volt, akit műszaki körökben éppen olyan jól ismertek, mint a vívás porondján, aki maradandó művekkel, tettekkel mutatott példát. De munkás élete nem vonta el a sporttól. Tudott a sportnak áldozni életének legalkotóbb, legmozgalmasabb korszakában is, viszont versenykarrierje csúcsán is kon— 83 —