Wallentínyi Samu (összeáll.): Hegyvidéki bokréta. (a szlovenszkói és ruszinszkói magyar írók prózai antológiája) (Rimaszombat. Rábely Károly Könyvnyomdája, 1934)

ELŐSZÓ. I Tiszavirágos, kérészéletű folyóiratok s irodalmi mellékletek hulláin keresztül éleire hívtam ezt a könyvet. Ez a könyv már nem igére t : ez a könyv már igazolás: életes igazolása egy sínylődések közt nőtt s egyre jobban kidomborodó egészséges kisebbségi irodalomnak, Ez az irodalom ízigvérig magyar, de benne már tisztúltabb emberi hangok keresik az igazság útját, az egyetemes szeretet felé. Ez a könyv arra hivatott, hogy vak szemeket látóvá és süket füleket hallóvá tegyen. Itt a legfőbb ideje annak, hogy felfigyeljenek és meglássanak minket egyaránt Szlovenszkó, Erdély, a Vajdaság és Budapest s mind, ahol magyar ember él, ír és olvas. Ez a bokréta szép, de nem teljes. Sajnálom. Egy-két színnel teljesebb lehetne. De én gyarló ember vagyok s nagy gátlások közt mozgok. Legalább egy pillanatra megállok s érdemük szerint elismeréssel hajtom meg előttük a fejem. Az élet ütemes indulót dobolva parancsol a továbbmenésre. A gyáva elbukik és biztosra győz a bátor! Bátor pedig csak a magabiztos, hívő ember lehet. Bátran vallom: hiszek a szlovenszkói magyar irodalom elhivatottságában s tudom, hogy c "Hegyvidéki Bokréta,, összeállításával gazdagítom az egyetemes magyar irodalmat. A szlovenszkói magyar írók tárúlkozása ez a könyv az objektív kritika és a magyar olvasó közönség elé. S akinek a szemében a látás és fülében a hallás adottsága van : meglát minket és fölfigyel. Akinek pedig a szivében szeretet lakozik : tárja ki ölelésre a karját! Rimaszombat, 1934. október. WALLENTÍNYl SAMU.