Wallentínyi Samu (összeáll.): Hegyvidéki bokréta. (a szlovenszkói és ruszinszkói magyar írók prózai antológiája) (Rimaszombat. Rábely Károly Könyvnyomdája, 1934)

Egri Viktor: Békesség

50 dok dolgozni, nem jönnék zavarba, ha nem tudna eleget keresni vagy éppen elvesztené állását. Most csak átmenetileg nem vagyok hivatalban. Ezt a szót „átmenetileg" nagyon erélyesen mondta és egy mozdulattal jelezte, hogy a panaszok nem érdeklik. Kicsit mosolyogva nézett az anyára. — Nem gondolja mégis a kisasszony ... olyan bizonytalan az idő ... Jó volna egy esztendőt, legalább néhány hónapot várni ... Hiszen olyan gyerek még a Géza. — Ugyan, hallgasson már! ... Géza huszonöt esztendős ... Meddig várjon ? Szeret és el fog venni. Punktum. Ez a mi dolgunk. Ha pedig annyira félnek, hogy netalán éhenhalunk, hát ki fogják nyitni a bukszájukat. Tudom, hogy van pénzük. Ki fogják adni, ami a Gézáé. A szülők összenéztek. Illés halkan köhintett, elérkezettnek látta az időt, hogy most ő vegye át a szót. — Igen, a pénz ... Úgy gondolom, el lehetne intézni a maga dolgát is kisasszony. A lány felkapta fejét. Valami durvát akart mondani. Ha tovább hagyná beszélni, az öreg előkaparna néhány koronát és felkínálja. — Na most már elég volt a komédiából. Udvariasan fogadtam magukat, mert azt hittem, hogy szeretik Gézát és nem fognak boldogságának útjába állni. — Micsoda boldogság, — sóhajtott az anya. — Maga ne sóhajtson öreganyám, — tört ki a lány. — Gézát akarják, ugye? Vigyék ha megy. Én nem fogom vissza kötéllel. Mehet haza, ha akar! ... Nem hívtam magukat, Gézát se hívtam ... De hogy tudják: szeretem. — Szereti ? — Az anya a fejét csóválta. — A szerelem az egészen más ... Nem folytathatta, a lány vijjogva a szavába csapott : — Majd épen maga fog rá kioktatni ... Engem maga ne tanítson öreganyám. Illés megpróbálta a lányt csitítgatni: — Halgasson rám, kisassony ... Nem kívánunk ma-