Wallentínyi Samu (összeáll.): Hegyvidéki bokréta. (a szlovenszkói és ruszinszkói magyar írók prózai antológiája) (Rimaszombat. Rábely Károly Könyvnyomdája, 1934)

Egri Viktor: Békesség

EGRI VIKTOR Békesség. A ház előtt letették a katonák a saroglyát. — Hé öreg, siessen azzal a kulccsal ! — sürgette az őrt a katonákat vezető káplár. — Hová tegyük? — Ide be, csak lassan... Kit hoztak? — kérdezte az öreg Illés. A káplár előreküldte a katonákat. Türelmetlen volt és hangos. — Újonc volt... Alig egy hónapos regruta. Az első kimenője volt és a vonat elé veti magát. Az öreg bólogatott, nem nagy újság, hogy igy idehoznak valakit. Na, lesz itt ma munkája ! Amióta az eszét birja, ezt csinálja, mégse lehet megszokni. Olt állt a pokróccal letakart saroglyánál és a fejét csóválta. Nem volt benne részvét, inkább ingerült volt, hogy oda az ünnepnap nyugalma. A káplár kicsi tarka kendővel a homlokát törülgette és nagyot emelt szemöldökén. Csöndes volt ő is, látszott rajta, hogy előbbi nagy hangosságával az émelyét és félelmét leplezte. — Hát az első hónap nem farsang minálunk, annyi szent! Van, aki nem bírja ... Jóravaló, úrifiú volt ... Valami diák, filozóp. Mondtam mindég, nem jó dolog, hogy anynyit irkál a kantinban. A katona az katona. — Talán szerelmes volt, szegény! — Lehet, de abba még nem kell belepusztúlni. — A káplár már nevetett és mosolyogtak a saroglyavivő katonák.