Wallentínyi Samu (összeáll.): Hegyvidéki bokréta. (a szlovenszkói és ruszinszkói magyar írók prózai antológiája) (Rimaszombat. Rábely Károly Könyvnyomdája, 1934)

Szombathy Viktor: A házasság szentsége

154 ságát aludta, de az előszobában már ott állott Máriássy két bőröndje. — Ki az ? — riadt fel Baján Ágnes, amikor meghallotta, hogy az ágya fejénél áll valaki. Félhomály szürkéllett a szobában. Azt hitte, a cseléd jött haza. Máriássy Mária erre nem is felelt. Rekedt hangon szólt: — Adja vissza az apámat ! Baján Ágnes szeméből most röppent el az álom. Felült az ágyban és csodálkozva nézett a jövevényre. — Ki vagy te? A hangja izgatott volt s olyan rezgésű, amely minden pillanatban kitörő sírást igért. Baján Ágnes meggyújtotta éjjeli szekrényén a villanyt. — Nézd csak, milyen szép nagy lány lettél te... Még az én lányom is lehetnél .. A Máriássy-lányt elöntötte az elkeseredés. Ismét csak az apját követelte, többet nem is tudott mondani. Baján Ágnes mosolyogni próbált: — Az apádhoz nekem is van egy kicsi jussom. Most én következem soron, — mondta diadalmasan. — Amint látod, apád már mindent be is pakolt, a többi holmiját küldjétek el neki. — Mindent nem csomagolt be! — kiáltotta most Máriássy Mária és benyúlt az irattáskájába. A kis revolver villant a homályos szobában, dörrenése ki sem hallattszott az uccára. Baján Ágnes sikoltott és visszadőlt a párnára. Volt annyi ereje a Máriássy-lánynak, hogy becsukta maga mögött az ajtót, kiosont a lakásból és megindúlt ismét, az iskola felé. Többekkel találkozott, akiknek feltűnt sápadtsága s ezek meg is kérdezték, falán a feje fáj, hogy nincs előadáson ? Bólintott, hogy igen, de nem szólt s akkor lépeti be megint az iskola kapuján, amikor