Wallentínyi Samu (összeáll.): Hegyvidéki bokréta. (a szlovenszkói és ruszinszkói magyar írók prózai antológiája) (Rimaszombat. Rábely Károly Könyvnyomdája, 1934)
Darkó István: Szlovenszkói vásár
12 megemberelte magát. A torkában dagadozott a csutkája, nagyot nyelt és borral csillapult. A gácsi ember hasonlóan elég szaporán poharazott: — Hát osztán azt hiszi Müller úr, hogy nincs világon olyan, aki pénzt is adna szélért?... Egyszer itt, ugyanebben a hostinecben mesélte nekem vásár után lengyel ember, hogy lent járt alföldön, ott nagyon megtetszett neki szélmalom, hogy az milyen olcsó és mégis megőröl. Hazament Lengyelbe, ugy mesélte, otthon épített gyönyörű nagylapáttal szélmalmot. Megőrölök életet, kihirdette, feleárért őrölök,.. De csak szél nem jött. Arrafele szél nagyon keveset jön. jó, ha negyedévben egyszer... Hát itt panaszkodott nekem, hogy lapát meg se mozdult. Faluban kicsúfolták, el is költözött onnan. Most itt van neki gőzmalom valahol... Itt mesélte, ugyancsak ennél az asztalnál, hogy ezer zloíit is adott volna ilyen szélért, mint idevalósi. Ha ugy el lehetett volna szállítani a szélmalomjához... A német ember a nagy adag pörkölt gőzéből ugy mosolygott ezen, mintha vackort enne. — No mar szelet csak a mesében lehet eladni. Az ajtón keresztül, a grádicsra tapogó lábbal most olyan rongyos öregember botorkált hozzájuk, mint a végrehajtó udvariassága. Halina ködmöne seszinü posztófoltokkal volt megcifrázva. Sziv, madár, félhold alakú foltok is akadtak közöttük, mint hajdanában a selmeci bányászok grubenjén. Azt várta az ember, hogy a lába elsírja magát, mint a pólyásgyerek, úgy volt bebugyolálva. Hóna alatt hegedűt tartott s a körmeit fújogatta. Egyenest melléjük jött. A gácsi ember ismerhette, mert rábuktatta feje mozdulatát: — No Jozsinó, hol járod?... Majd aztán kijöhetsz hozzám, megvan már licenc, ott húzhatod néha. Olyan jó kerek magyar szavakat guriígaíoíí a rongyos ember, hogy Jóska egyszerre maga mellé telepítette :
