Wallentínyi Samu (összeáll.): Hegyvidéki bokréta. (a szlovenszkói és ruszinszkói magyar írók prózai antológiája) (Rimaszombat. Rábely Károly Könyvnyomdája, 1934)

Szombathy Viktor: A házasság szentsége

140 gondolatban s ahogy beléptem az osztályba, egyenesen őt kerestem a pillantásommal. Talán csak képzelődés volt, de úgy véltem : nem ül mosoly az arcán, ezen a rózsás arcon, amely most fáradtnak látszott, szürkének, beesettnek. Szeretem ezt az osztályt s talán nem dicsekszem, amikor azt vélem, hogy az is szeret engem. Két padsor lány, hat padsor fiú. Az én órámon azonban a padsorok úgy festenek, mint a keresztrejtvény. Itt is — ott is hiányzik valaki, ezeknek a fiatal lelkébe másik kolléga csöpögteti a vallási tudományt. De azért az egész osztállyal eggynek érzem magam, a hiányzókkal s a jelenlevőkkel. Zümmögve imádkozunk. Ezek az ötödikes hangok még vékonyan sivítanak, már vastagon dünnyögnek, némelyiknek hangja pedig olyat csikordul néha, mint a gyantázatlan hegedű. Örülök, hogy az én óráim mindig pihenést, megnyugvást hoznak az osztálynak, előtte nincsen izgalom, szorongás, utána nem hullanak a könnyek. — Nos, miről fogunk beszélni ma? —kérdeztem — miről is volt szó mult órán ? ... Kovács Dénes kéretlenül felugrik : — A szentségekről. — Helyes, — egyezem bele, — hát halljuk, hány van. — Hét! — kiáltja egyszerre az egész osztály. — Csak lassan. Mindegyik szerepelni akar. Csak Máriássy Mária ül közönyösen a padban s maga elé néz. Magam is kíváncsi vagyok Máriássy Máriára és azonnal rácsapok: — Csend! Talán Máriássy fogja elmondani őket egyenkint. Máriássy ülve marad egy pillanatig, a szomszédja taszítja könyökkel oldalba figyelmeztetésképpen. A leány