Wallentínyi Samu (összeáll.): Hegyvidéki bokréta. (a szlovenszkói és ruszinszkói magyar írók prózai antológiája) (Rimaszombat. Rábely Károly Könyvnyomdája, 1934)

Sándor Ernő: A gyáva hős

112 álmosító puha melegség áradt a fedezékben. Félóra múlva már nagyokat szuszogva horkolt a kapitány. Éjfél után a fedezék előtt iszonyú lárma riasztotta fel álmából. Geffert kapitány első pillanatban azt hitte, hogy a tomboló vihar zajong ilyen félelmetesen. Jobban kezdett fülelni, de akkor már borzasztó sejtések nyilaltak az agyába. Már lent volt az ágyról, ugyanakkor bevágták az ajtót és még mielőtt zseblámpájához ért volna, vagy nyolc orosz tört be a dekkungba. — Sudá panye! (Gyerünk uram) — hangzott hirtelen őrült összevisszaságban. Az ajtó nyitva maradt és onnan kintről is iderémletí vagy nyolc-tíz kucsmás muszkának fenyegető sziluettje. Ide-oda futkostak, szavukat alig értette a kavargó lármában. — Sudá, sudá — csak ennyit értett a kapitány. Most az egyik orosz, aki altiszt lehetett, zseblámpájával rávilágított a kapitányra. Csak most látta, hogy nyolc szurony meredt rá, meztelenül, éhesen. Valósággal körül van véve. — Sudá — mondta az orosz altiszt és sürgette a megadást. Erre a kapitány megadta magát a sorsának és felemelte a kezét. Az oroszok most kiíódúltak a dekkungból, vadúl lármázva továbbrohantak a futóárkon. Csak az altiszt maradt a kapitánnyal. Most a kívülről jött lármát kuncogó, vihogó nevetés váltotta fel. A kapitánynak feltűnt ez a változás és még mielőtt szóhoz jutott volna, az orosz altiszt levette a kucsmát a fejéről és akkor a kapitány elé meredt Grisza őrmester jólismert arca. Geffert kapitány hátratántorodott. —Mivolt ez? — hördült fel a kapitányban a düh. És odakapott az asztalkán heverő revolverhez. Grisza őrmesternek volt annyi lélekjelenléte, hogy levezesse a kapitányban felhalmozódott indulatot.