Wallentínyi Samu (összeáll.): Hegyvidéki bokréta. (a szlovenszkói és ruszinszkói magyar írók prózai antológiája) (Rimaszombat. Rábely Károly Könyvnyomdája, 1934)

Sándor Ernő: A gyáva hős

SEBES/ ERNŐ À gyáva hős. i. Hajnalodott. Utolsó páráját adta ki a hosszasan haldokló decemberi éccaka. A 604-es magaslat mögött vörhenyes felhőrongyokba burkolózva még szenderjes-álmosan kelt a Nap, mint valami roppant holdkóros. Geffert kapitány, a negyedik század parancsnoka, szokásához híven már talpon volt. Eldobta cigarettáját és kilépett a dekkung ajtaján. Geffert kapitány nemcsak bátor és vakmerő volt, de óvatos is a naivitásig. Más az ő helyében vígan cigarettázott volna a futóárkokban is, melyek meglehetősen mélyen húzódtak és ügyesen leplezett hamis árkokkal megtévesztették az oroszt, ő azonban már benn a dekungban végzett a cigarettájával, nehogy árúlója legyen az a szerény füstfelhő. Végig ment a rayonján. Büszkén, megelégedetten jártatta végig a tekintetét. Nemcsak parancsnoka, de ura is volt ennek a rábízott szakasznak. Sokszor elgondolta, hogy a sokezer kilométer hosszúságú harcvonalból néhány száz méter mégis az ő személyes és felelős kommandója alatt van s ettől aztán roppant felelősségérzet dobolt a szíve tájékán. Az egyik kiszögellésnél felment a kilövési helyhez és átküldte fürkésző nézését az orosz vonal felé. Odaát csáját főztek. Most már oszladozóban volt a hajnali köd és azokon a helyeken, ahol az egyre világosodó hajnal réseket