Wallentínyi Samu (összeáll.): Hegyvidéki bokréta. (a szlovenszkói és ruszinszkói magyar írók prózai antológiája) (Rimaszombat. Rábely Károly Könyvnyomdája, 1934)
Rácz Pál: A bocskor
98 Nyugtalanságom nőttön-nőtt. A hölgyei elszállítottam rokonaihoz. Másfélóra szabadságot kaptam, amíg a hölgy kipiheni magát és elmondja az újdonságokat. Fellélegzettem. Elrohantam abba az uccába, amelyben születtem. Átvágtam a Kossuth Lajos, uccán, úgy emlékeztem, nagy a távolság siettem, ki kell használni az időt, máris bent a mi uccánkban, az Új-uccában. A Nobel-papírkereskedésnél fordultam be, hol van már Nobel és hol van a Kéméndi-féle sörödé, oda se néztem, csak tudtam, hogy nincs ott, rohantam a házunk felé, amely az Új-ucca közepén volt. Alig léptem néhányat, már kint is voltam az uccából, a Bástya-téren. Nagyon siettem, — gondoltam, — gyereklábakkal emlékeztem a távolságra. Milyen rövid ez az ucca, milyen kicsi ez a város. Lassan visszafelé indultam. Aprókat léptem, óvatosan, az llj-ucca keskeny aszfaltján. Igen, négy ház az iskoláig, három ház a közléig. Elapadt a távolság a felnőtt lábaknak. Hova lett a távolság a Buxbaum pék házáig, amely égig érő lángokkal égett egyszer este, mint kivilágosodó titok. Hova lettek a távolságok a rejtelmes alkonyatban a közléig, ahova elkalandoztunk szenvedélyesen a cserebogarak után. Kezemen éreztem a cserebogár bizsergő járását és a juharfa termésének nyálkás nedvét. Nyári meleg, poros, kisvárosi meleg és délidői konok, tespedi világosság. Hogyan kerültem ide? Minek ez a fárasztó, izzadt, poros leleplezés? Minek ez a kicsiny valóság? Hol vannak a házak széles, zegzugos, rejtelmes udvarai? Lehetetlen, ez volt a mi házunk? És ez itt mellette a Kőváry doktor háza? Az egykori pompás kastélyon ilyen ócska kis kapu? Valami rossz csoda történt itt, összesorvadt minden a kisvárosi melegben, a poros napszínű, kegyetlensárga melegben. Megálltam a régi ház kapuja előtt. Talán be se férnék, ha benyitnék. Benyissak? Először a hosszú, sötét, hűvös folyosó következik, a folyosó közepén egymással szemben két homorú üreg a falban, szobrok számára készült. Nem volt bennük szobor, én szoktam bennük néha
