Jócsik Lajos: Hazatérés, Tájékozódás (Pécs. Janus Pannonius Társaság, [1942])

A tettek színhelyén - 6 Együvé kerültünk

77 — Talán úgy kellene mondani, hogy a kérgek az életen, nemcsak a tenyéren. Mert hirdetés útján a múltkor ajánlatot tettem egy tiszántúli gazdaságnak. Olyan intézőfélének kellettem volna oda. Megírtam, mit tudok, mihez értek. Táviratilag hívtak és én el is utaztam. De aztán nem tetszett az adataimban, hogy részt vettem a kisebbségi diákmozgalmakban. Egy hónapot sem töltöttem a birtokon. Hát nemcsak a tenyér kérgei, hanem a lélek kérgei is, — Levetkőzheti ezeket az ember? A tenyér kérgeit talán, de multamból már nem bújhatok ki. Maradnom kell hát. Sokszor úgy érzem, mintha a két kérges tenyerem és karjaim nyúlnának utánam a földből és nem engednének. így folyt a beszélgetés, nyomottan nehezen. Mind a ketten menekültünk a probléma egyéni vonatkozásaitól és a könnyebbik felét választva, a szociológiai magyarázatot kerestük a jelenségekhez. A következőkre jutottunk. A felszabadulás új lehetőségeket teremtett. Az új lehetőségek magukhoz rántottak minden szabadabb és lebegőbb egzisztenciát a társadalomban. A parasztság nem zárkózott el az új hatások elől. Az új hatások egyrészt jobban a földhöz ragasztották, másrészt viszont jobban eltávolították tőle. A szabad elemeket beemelték a kispolgárságba. Azelőtt a parasztság azt kezdte felismerni, hogy a saját régi életén belül kell új lehetőségeket teremteni, emberhez méltóbbakat. Most már az emberibb élet ideálját majdnem kizárólag a felsőbb osztályokban látják. Éppen úgy, mint régen. A hazatéréssel hát visszaállt a régi rend, akár ki lehet kapcsolni is a két évtizedet, az emlékek felkelnek és ott folytatódik az életünk, ahol egykor folytatása szakadt. S aztán az ember most már azt hiszi, Tiogy léte gondját nem egyedül kell cipelnie, hanem a közösségre háríthatja át a terheket. Ennek következtében társadalmilag szükségképpen passzívabbá lett. Azt hiszi, hogy messze, valahol fent az állam szerkezetében gondolkodnak majd helyette is, az ő sorsáról is. Gondolkodhatnak és cselekedhetnek. 6. Együvé kerültünk. Amikor egyedül hazafelé tartottam a macskaköves utcák csendjében, amely csendben kószáltunk és diskuráltunk mi már reményesebben is ebben a városban, még a következőket gondoltam. Semmi esetre sincs ok a kétségbeesésre. A megállapítás után a következő érvek sorakoznak fel bizonyítékul. Az életnek egészen bizonyos, más feltételei vannak egy tizenkétmilliós szabad nemzetben, mint egy háromnegyedmilliós kisebbségben. Megnőttünk és feladataink is megnőttek s ez szükségszerű átcsoportosulást idézett fel a hazatértekben. Nagyobbak a megoldandó dolgaink, de számbeli gyarapodásunknál fogva nagyobbak a lehetőségeink is a megoldásukhoz. Mert immár valószínű, hogyha akarunk valamit, valami jót, hasznosat és nemeset, a tizenkétmillióból többen akarják majd azt, mint a háromnegyedmillióból. Több társat lelhetünk magunknak, csak keresni kell. Ha tehát növekedtek gondjaink azzal, hogy megnőtt előttünk az élet, megnőtt és kiterjedt, növekedtek az eszközök is. S aztán még valami. Ha azelőtt töprengtünk és törtük a fejünket jövőnk felett, a szétszakított-