Jócsik Lajos: Hazatérés, Tájékozódás (Pécs. Janus Pannonius Társaság, [1942])

A tettek színhelyén - 4 Az Ipoly hídján

73 A csehszlovák állam megmutatta nekünk a szervezésben rejlő erőket és előnyöket. S ó, micsoda termékenységgel találkozott bennünk ez a nyugati szervező elmeny a szabódezsői közösségi ösztökéléssel! Csak tíz kedvező esztendőt kértünk a sorstól s ennek fejébe az egész kisebbségi élet megszervezését ígértük. Bankokat és szövekezeteket, politikai és gazdasági, valamint kulturális szervezeteket. „Bach-beamterek, nem fogtok ki rajtunk"! — mondottuk, amikor beszédes éjszakai kószálások során egyegy előadás után szállásunkra bandukoltunk. Csak, amikor következtek az utolsó vizsgák, akkor gondoltunk egyre nyugtalanabbul élettervünkre. Mi lesz velünk? A legjobb az lett volna, ha már állottak volna azok a közösségi munkakeretek, amelyekről mi álmodtunk. De nem állottak s mi rettenetes izgalommal gondoltunk arra, hogy a diákmozgalomnak meleg kollektivitásából a való életbe lépünk, ahol már nem lesz közösség körülöttünk s egyedül, magunkra hagyatva kell vergődnünk. A katonaság még két esztendőre kitolta ezt a szörnyű változást, de ennek is vége szakadt. Engem Prágába szakított a kenyérkeresés, a katonaság után s ha visszaemlékszem erre az időre, a szörnyű társtalanság érzése ébred fel még most is bennem. Egy közösségből kiszakítottan és egy másikkal szemben idegenül élni: bele lehet őrülni ebbe. S egy szomorú napon P. Ferenccel találkoztam. Azonnal ott kezdtük két év után, ahol brünni álmainkat abbahagytuk. Ő mérnök volt, de az volt napi elfoglaltsága, hogy a kávéházak gyufaautomatáit töltögette új skatulyákkal. Azonnal diákmozgalmakhoz csatlakoztunk s tervünk az volt, hozzásegíteni a Prágába került fiatalokat a prágai élményhez, amelyet nem szabad egy odakerült magyarnak sem elmulasztani. Recsegett azonban már az állam körülöttünk s egyik mozgósítás a másik után szakított el bennünket egymástól. A hazatérés után P. Ferenc a felvidéki szövetkezeti központ tisztviselője lett. — Végre a helyemre kerültem — mondotta — téged is behozunk ide tisztviselőnek. Képzeld, hetente kint vagyok a falvakon és taggyűléseket tartok a parasztokkal, igazi munkahely. Az igazi szövetkezeti gondolat, a Hanza eszméje elindul és a hazakerült Felvidék áthatja csakhamar az országot. Ebben az időben Ferencet több csalódás és szomorúság érte. Elvesztette édesapját s ezt a csapást hónapokig nem tudta kiheverni. Falujuk Ipolysággal került vissza. Amikor a csehek kivonultak, apja kiment a földekre és húzogatta ki a karókat, melyekre a csehek a drótakadályokat feszítették ki. Egy kihegyezett karóval hasbadöfte magát s mire az ipolysági kórházból Pestre szállították, kiszenvedett. Otthon temették el, a falu komor gyásza kísérte. Ekkor haza kellett volna menni Ferencnek, hogy megtámassza a családot, mely a fő elvesztésével nehéz helyzetbe került. Ferenc munkahelyén komoly eredményeket ért el. Nagyon értett a szervezéshez. így történt, hogy rábízták vállalata felszabadulási közgyűlésének a megszervezését. Kétezer embert kellett elhelyezni és ellátnia. Egy alkalom megmutatni, hogy a diákkori álmoknak testet is képes adni. De Ferencet nagy csalódások érték. Mindenki nem dolgozott azzal a tudattal, mint ő. Szomorúsággal mesélte, hogy a vállalat hivatalnoknői és hivatalnokok feleségei, mint a rendezőgárda tagjai, nem akartak ugyanabban a rendezői egyenruhában tevékenykedni, mint a gépkocsivezetők és altisztek feleségei. Magyaráztam neki, de nem sokat segített, hogy egy vidéki kisvárosi társasági hölgytől ne várja azt a tudatot, mely az élet mellett irodalmi és világnézeti hatások alatt érlelte a közösségi gondolatot. Ferenc nem tudott beletörődni, hogy a középosztály ennyire értetlen legyen a nagy eszmei célkitűzések iránt s ennyire elfelejtse kisebbségi