Jócsik Lajos: Hazatérés, Tájékozódás (Pécs. Janus Pannonius Társaság, [1942])
A magyar ellnetmondások világa - 9 Keleti és nyugati mivoltunk átértékelése
56 Városokban és falvakban él népünk, különböző viszonyok között. A falu is, a város is itt van életünkben, megfogható, mind a városi, mind a falusi élet szinte tudományos pontossággal feltárható minden részletével, tehát gazdasági és szellemi, ideológiai és hiedelmi jelenségeivel. Miért misztifikálunk a város vagy a falu javára, s miért következtetünk olyan hihetetlen messzire? Misztikus dolog volt ez? A vérünk hajtott? S a vérünk visszaköt még az ázsiai szteppékhez? Csupa képtelenség, s ha valaki komolyan hisz ebben, szellemi vajákosnak kell nevezni. Miért nem nézünk nyugalommal körül? Ha népek kilépnek egy életformából és egy másikba lépnek, valóban bonyolult dolog ez, de nincs itt egyetlen olyan probléma sem, amelyre a szociológia ne tudna megnyugtató feleletet adni. Miért hát olyan jelentőséget vagy hatást tulajdonítani jelenségeknek, amellyel azok nem rendelkeznek? Ha így halad, akkor az animizmus tér vissza szellemi életünkbe: még a tárgyaknak is lelki életet tulajdonítunk majd. Annyit beszélünk rosszul értelmezett keletiségünkről, hogy valóban keletiekké szuggeráljuk magunkat. A falu valóban kincseskamránk: tehetséges és fejlődésképes népet őriz, de a népet ne tévesszük össze életformájával. A nép értékeit ne vigyük át életkörülményeire és élete tárgyi kellékeire. A nemzeti lét más népeknél is éppen úgy faluban és városban történik, mint nálunk, nincs ebben semmi misztikus tény. Az egész mai kultúra a városon és a falun épül s nem láthatni a kort, amely majd változtat ezen a tényen. Ernest Friedrich, a kiváló német geopolitikus egyik munkájában a következőket állapítja meg: „Minden munkamegosztásnak, attól a pillanattól kezdve, amikor már a javak és áruk cseréje a feladata, a város és a faluk közötti distinkció az alapja. Azt mondhatjuk, hogy a társadalom egész története e két alternatív egységben megy végbe." Társadalom ott van ; ahol munkamegosztás van. S mióta munkamegosztás van, azaz társadalom, azóta van falu és város. S egy orosz, tehát keleti társadalomtudós, Friedrich megállapítására támaszkodva, a következőket mondja: ,,A város és a vidék közötti különbségtétel és az az alternatív fejlődés, amely e két formára váltva valaha egy ország keretében ment végbe, napjainkban sokkal szélesebb területen mutatkozik. Ebből a szempontból egész országok, nevezetesen az ipari országok a várost jelképezik, az agrárius országok pedig a vidéket, a falut." Tehát az, ami a kelet-nyugat ellentétben reális tartalom, az az ipari országok és az agrárius országok ellentéte tulaj donképoen. Ha a mi keletiségünk és nyugatiságunk erre támaszkodnék, akkor az urbánusság és a népiesség nagyon pozitív tényező lehetne életünkben. Mert ebben a perspektívában az öntudatos népiesség azt jelenthetné, hogy bent az országban van egy front, amely nem engedi a parasztságot, illetőleg a mezőgazdasági termelést kiszolgáltatni az iparnak. De az országon túl is lehetne jelentősége az ilyen népiességnek. Ebben a tekintetben azt jelenthetné, hogy nem engedjük nagyobbára agrárius országunkat kiszolgáltatni az ipari államok hatásainak. Hogy megértsük, miről lehetne szó, egy keleti szomszéd agrárius ország egy szakértőjének a megállapítását idézem, mely szerint egy amerikai munkás munkáját ötven keleteurópai paraszt munkájának eredményéért lehet becserélni. Ilyen különbség megállapítható az országon belül is, mondjuk egy sárközi paraszt és egy Ganz-gyári munkás munkája között is. Parasztságunk alárendeltsége a munkában akkor jut a legdöbbenetesebben kifejezésre, ha az agrártermékeket hazai vagy külföldi ipari termékekre cserélik be. Ó, mekkora tennivalók lennének itt a vállalkozó kedv kiélésére a termelőpolitika és a szervezés területein! S milyen kultúrális lehetőségek adódnának, ha eredménnyel munkálkodnánk az említett területeken! Mily hasznos befektetés volna, ha a rengeteg med-