Jócsik Lajos: Hazatérés, Tájékozódás (Pécs. Janus Pannonius Társaság, [1942])

A magyar ellnetmondások világa - 7 A falu a város, a mezőgazdaság pedig az ipar távlatából

51 A Tiszántúl forgatási ideje 1933 és 1939 kőzött a holdankinti nyers vagyon és a holdankénti nyers jövedelem egybevetése után így alakult: 6.5 év 5.9 „ 5.8 „ 4.4 „ 4.8 „ 4-8 „ 5.7 „ 6.1 „ Az Északi Dombosvidék adatai ugyanilyen sorrendben: 7.7 év 7.5 „ 6.2 „ 5.6 „ 6.9 „ 8.0 „ 6.6 „ Itt vagyunk az agrárproblematikában a kérdések kérdésénél! Azt hiszem, hogy minden más probléma ebből az alapkérdésből származik. Vegyünk csak néhányat sorjában. Elsősorban is azt látjuk, hogy míg a kereskedelem négyszer is forgat egy esztendőben s míg iparunk majdnem kétszer, addig mezőgazdaságunk a legjobb esetben négy év alatt tudja egyszer megforgatni tőkéjét. De van olyan eset is, amikor ehhez a mezőgazdaságnak nyolc esztendőre van szüksége. Minden valószínűség szerint állíthatjuk azonban, hogy még ennél is több, még ennél nagyobb idő is van a mezőgazdaságban a forgatás tekintetében. Az iparos világ aztán még külön is gondoskodik arról, hogy a parasztságot súlyos hendikeppek is terheljék a paraszti termelés lassúságából származó bajokon kívül. Az ipari túlszervezettség folytán nagyon gyakran előáll, hogy az ipari termékek árai ténylegesen és viszonylagosan is magasabbak a mezőgazdasági áraknál. Az ipar ma is szerez igazságtalan jövedelmeket a mezőgazdasággal szemben. Nemcsak, hogy nyolcszor, tízszer gyorsabban forgatja tőkéjét, mint a mezőgazdaság, hanem az egykezekkel olyan árakat is tud diktálni, amilyeneket akar, az áru értéke fölé is felhajthatja az ipari termékek árainak színvonalát. Az ipari és mezőgazdasági termelés viszonyában tehát gyakran bekövetkezik, hogy az ipar magas áron ad el ipari termékeket a mezőgazdaságnak és alacsonyan vásárol tőle élelmet és nyersanyagokat. így az agrártermeléssel nehezen és lassan képzett értékek egy része átvándorol az ipar nyereségeibe. Milyen következtetéseket kell levonni ebből a helyzetből a falu és a város, a falusi és városi szellemiség s a polgárosodás jövőjével kapcsolatban? Elsősorban is, aki a polgárosodás fölényét hirdeti anélkül, hogy tudná, milyen termelőtevékenységi alapokon nyugszik, az hasonlít ahhoz a gyarmatoshoz, aki kultúrgőggel a primitív népeket és a messzi tájakat eszközszerűsíti a maga társadalmi léte javára. Városi polgárságunk és gőgös városi szellemeink valóban sokszor úgy viselkednek, mintha gyarmatosokként élnének közöttünk. Aki viszont a városias élet magasabbrendűségét úgy hirdeti, hogy ismeri is az alapvető különbséget, az tudatosan veti népünket eszközi állapotba a polgári érdekek szolgálatára. Aki ebben az állapotban népünktől azt követeli, hogy önerejéből haladjon és