Jócsik Lajos: Hazatérés, Tájékozódás (Pécs. Janus Pannonius Társaság, [1942])

A magyar ellnetmondások világa - 5 Ady öröksége

45 éppen ebből a szempontból, vagyis a célok ismerete szempontjából vesz­tettűk el a legteljesebb biztonságérzetünket. Itt birunk tájékozódni a leg­kevésbbé. Egy kor oly mértékben taszítja el magától jövőjét, amilyen mértékben igazságtalan a történelemmel szemben. Az igazságtalanság azonban jellem­beli dolog s ez a mai számbavehető szellemi életben még nem jelentkezik. De bizonytalanná tehetjük jövőnket akkor is, ha multunkkal szemben ön­kényes magyarázatokat engedünk meg. Ha a múlttal önkényeskedünk, erős a gyanú, hogy önkényeskedésre gondolunk, talán a tudat alatt, a jövővel szemben is. A társadalmi cselekvésekben a célok tudata jelenti az egy­ségesítő erőt. Ha nem ismerjük céljainkat — természetesen a lehetőségek biztosításával egyetemben —, akkor cselekedhetünk-e helyesen vagy egy­ségesen, vagyis a cselekvés állapotába hozhatjuk-e közösségünket? Az utolsó magyar kor, mikor a magyarság nagy csoportjai, — egy-egy pillanatra úgy látszott, hogy az egész nemzet —, a cselekvés állapotába kerültek, éppen ^dy korszaka volt. Azért nevezhetjük az „övének", mert ő fejezte ki ezt a korszakot a legpontosabban. Nagyot könnyítünk hát magunkon, ha rajía keresztül vizsgáljuk meg az utolsó cselekvésre szánt magyar korszakot. Abban a korban a falu és kisváros, vagy azok népe erőteljesen meg­indult a polgárosodás útján a városi kultúrfok felé, a nép alsó rétegei az öntudatos nemzeti létforma felé. Mintha a negyvennyolcban kapott fejbe­kólintásra következett tetszhalotti állapotból ébredt volna a nép s más, békésebb és evolutív eszközökkel folytatta volna azt, amit akkor forra­dalmi módon megpróbált. Az ipari és termeléstechníkai fejlődés mozgásba hozta ez egész országot. Az ipari és kereskedelmi tevékenység résein bá­mulatos könnyedséggel be lehet surranni a polgári létformába. Éppen ezért ebben a fejlődésben a magyar polgárosodás gazdasági formái alakulták ki a rétegek, amelyek ellátták e tevékenységeket. A nagy lendületben az sem a leggyorsabban, vagyis az ipar, a kereskedelem, a pénzügyi élet és azok volt bántó, hogy a magyarság megfelelő arányban nem vett részt benne. Kezdetben könnyen be lehetett surranni a polgári létformába még a szel­lem területein is. De amikor a magyar polgárosodás szellemi formái álta­lános érvényre törekedtek, azonnal nehézségek keletkeztek. A polgári ter­melő és kereskedő tevékenység a maga hasznáról és lét jogáról könnyen meggyőzte még a feudális arisztokráciát is, mely talán sehol másutt a vilá­gon nem fonódott össze a nagy polgári feltörekvőkkel úgy, mint nálunk. Az arisztokrácia csakhamar sóvár szemekkel tekint a tőke világa felé, el­lenben a hatvanhét után kialakult középosztály, tehát írók, művészek, tanárok, hivatalnokok stb. ellenségesen állanak a polgárosodás szellemi jelentkezésével szemben, mert hisz az ő szellemi létformájuk, melvet kife­jeztek s amelynek érvényét szervezték a közösségben, nekik társadalmi létük és megélhetésük alapja is volt. így történt, hogy míg a polgárosodás zavartalanul ment végbe a termelő tevékenységben, addig a szellem terü­letein s a politikában már harcokhoz vezetett. S ha most ^dyt^a kor nagy kulisszái közé állítjuk és a háttérrel egy­gyütt nézzük, azfTátjuk, hogy ő népi és paraszt magatartású származásánál fogva, egyben polgári-radikális, mivel a polgáriság a következő emel­kedési fokozat; és akár szociálista is, mert akkor az új létformáért, a pol­gáriért és a rajta túlmutató következőért is, a munkásság küzdött az ő meg­győződése és vérmérséklete szerint a legérvényesebben. Mozgásban volt akkor az egész népalji magyarság, a polgárság legjobb részei és a közép­osztály legjobb intellektuális csoportjai. S amit ezek a csoportok akartak*

Next

/
Thumbnails
Contents