Jócsik Lajos: Hazatérés, Tájékozódás (Pécs. Janus Pannonius Társaság, [1942])

Előszó

ELŐSZÓ. Mi, hazatért magyarok, a kisebbségi sorsban lemorzsolt életünkről akkor kezdtünk beszélni, amikor hazatértünk, amikor felszabadultunk. Az idegen uralom nem adott lehetőséget a bátor és igaz beszédre s az idegen éghajlat az őszinte érzésekre, A felvidéki, az erdélyi és a délvidéki ember tehát a felszabadulás után rendre beszámolt (az erdélyi és a délvidéki éppen most számol be) arról, mi történt, s mi lett vele, amikor gazdasorból szolgasorba került az elszakítás után. De a hazatérés és felszabadulás drámája épp oly nagy s döntő fordulata az elszakított magyar életének, mint az elszakítás, mint az a pillanat, amikor kisebbségi sorba került, s mint azok az évek, amikor a kisebbségi helyzetet meg kellett szoknia. A szolgasorból újra gazdasorba kerülni hát épp oly fontos, sőt talán fontosabb, mint a háborúutáni kiesés a gazdasorból. Csakhogy ennek napiéletű és huszonnégyórás érvényű újságcikkeken kívül nincsen irodalma. Valóban, arról a sok belső és külső változásról, ami a felszabadult magyarban a hazatérés után végbement, alig tudunk valamit, valami maradandót. S úgy érzem, hogy a hazatérés nagy drámájával szemben roppant igazságtalanság, ha nem mondjuk el a pillanatok és folyamatok történetét, amelyekben ez a dráma bennünk és másokban végbement. Ez a felismerés kényszerítette e sorok íróját arra a vallomásra, amely e lapokon következik. A hazatért magyar más országszemlélettel jött haza, mint amilyennel az anyaországi magyar rendelkezett, A felvidéki magyar azzal a szemlélettel érkezett, amelyet olyan országban szerzett, ahol a demokráciát össze tudták egyeztetni önmaga ellentétével, az imperializmussal. Az erdélyi és délvidéki magyar beletanult két balkáni állam viszonyaiba és módszereibe. Mind a három magyar elég komplikált térben élt s látásában nagyon fel kellett készülnie, hogy népe sorsát megérthesse s eligazíthassa legalább szemlélődésében, világnézetében. Ez a más országszemlélet más perspektívában látta az itthoni dolgokat is a hazatérés után, S talán hasznos lesz és tanulságos alkalmazni e más szemlélet ítéleteit, amíg a szemlélet nem gyöngül. Más vonatkozásban ez kisebbségi tapasztalatoknak a felszabadult életbe való átmentésével egyenlő. S mivel az idővel egyenes arányban gyöngül az egykori szemlélet, gyöngül és átalakul, siessünk, s mondjuk el tapasztalatainkat és hazatérési élményeinket, amíg frissek és hitelesek. Mert csak így lehet megőrizni a bennük rejlő nemzetpolitikai értéket, J. L. Budapest, 1942 tavaszán.