Jócsik Lajos: Hazatérés, Tájékozódás (Pécs. Janus Pannonius Társaság, [1942])
A magyar ellnetmondások világa - 1 Tudathasadás a szocializmusban
A MAGYAR ELLENTMONDÁSOK VILÁGA. í. A, tudathasadás a szocializmusban. Bármerre tekintünk, ellentmondások viaskodnak. Csupa válóper az életünk, gondolatok és rendszerek, amelyek jó házastársi viszonyban példás rendben éltek, egyszerre csak bejelentik, hogy nem bírják tovább egymást s azonnal megjelennek, akik már választják is őket ágytól és asztaltól. Soha még ennvi szellemi válóper és soha még ilven heves összecsapások azok között, akiknek pedig egymás oldalán a helyük. A hazatérés után, mi felvidékiek, különösen figyelmesek lettünk egy perre. Ezt a pert mi is lefolvtattuk a mi szűkebb és szerényebb viszonyaink között, éppen ezért jobban odafigyeltünk a falukutatók és a szociálista oldal vitájára, benne a mi tapasztalatainkat ismételte az élet, mindenesetre magasabb fok:m. A mi eszmélkedésünk is — mint minden ifjúságé Európában — szükségképpen a szociálizmus felé kanyarodott. De ha visszatekintünk erre az útra, akkor azt kell mondanunk, hogy mi a szociálisták ellenére jutottunk el a szociálizmushoz. A .s zociográfi ai kutatások nálunk valamivel karábban kezdődtek, mint a trianoni országban s a Felvidéken nem művek, hanem a gondolkodás irányában hoztak eredményeket. A szociográfiai vándorlások élményei a négy sarkából fordították ki világképünket és hiedelmeinket. Szilárd képzeteket vártunk a társadalmi viszonyokról, amikor a falvakra elindultunk s azt hittük, hogy elképzeléseinket ismétli majd az élet. A Felvidékre azonban nagy hatások nehezedtek ifjúságunk idején és a hatások rengeteg irányból jöttek. Csakhamar tapasztalnunk kellett, hagy a megszokott fogalmak nincsenek régi helyükön, mert a sokféle hatás sok új kapcsolatot teremtett közöttünk, más tartalmakat osztott és más helyeket jelölt meg számukra. Az első vándorlások és tapasztalások eredménye az lett, hogy minden eszköz és szerszám a megismerésre könyörtelenül kihullott kezünkből, bambán állottunk a megváltozott élettel szemben. Egy élményünk maradt, mégpedig az, hogy minden mozgásban és változásban van, s szerettük volna kitudni a változások irányát és az eredményeket. Nagy fejtörést okozott a változások megfejtése. Végre felismertünk a jelenségekben valami törvényszerűséget. Rájöttünk arra, hogy egyik jelenség szüli a másikat. A szlávok a földeket nem a magyaroknak osztották ki a földreformban. Ezzel megélhetési válság keletkezett a magyarok köreiben. A válság súlyosodva valami megoldás felé hajtotta a népet, tódult az ipar felé, megszállta a városokat és kivándorolt idegenbe. Vagy amikor parasztságunk a válság éveiben tönkrement, lelohadt tanítási kedve, visz szavette fiait az iskolákról, középosztályunk népi feltöltése és a nép szellemi kibontakozása akadt el. Egyik jelenség szülte a másikat, a súlyos gaz3'
