Jócsik Lajos: Hazatérés, Tájékozódás (Pécs. Janus Pannonius Társaság, [1942])

Tájékozódás - 6 A szintézis hiánya

33 teit. Valóban a voluntarizmus minden területen felismerhető már. De a történelem szinte utánunk kiabálja, hogy nem lehet tartósan szétszakítani az értelem és az ösztön szintetikus munkáját, a voluntarizmus azonban, mint a vásott uccakölyök, nyelvet ölt a történelmi tanulságokra & azt feleseli vissza, majd én megmutatom! S mi a következménye ennek? Amint egyre sokasodnak az esetek, amikor voluntarisztikus hatások erőszakolt kapcsolatokba hoznak fogalmakat vagy erőszakosan létesítenek viszonyokat össze nem kapcsolható eszmék és gondolatok között, úgy vész ki a köztudatból a szintetikus gondolkodás képessége. S vonjuk el teljesen ezt a képességet a köztudatból, szellemünk és kultúránk kötőanyagát vontuk el s elemeire bomlik fel minden. Fogalmak és eszmék tiltott viszonyba lépnek egymással és teljességgel elveszítjük tájékozódó képességünket jelenünkben és jövőnk előtt. S hogy mily nagy veszély rejlik ebben, vegyük figyelembe, hogy nincs oly primitív foka a társadalmi létnek, melyben szintetikus gondolkodás nélkül tartósan élni tudna az ember. A szintetikus gondolkodás az emberrel egyidős, cölöpökön laktunk még s már szintézisbe foglaltuk az élet és halál dolgait. S amikor megbuktak az érvényes szintézisek, az újakért odaadtuk még az örök üdvösségünket is! S a mai ember is már itt-ott kifejezésre juttatja, hogy erre újra képes. Azokban a nyugati országokban, amelyeket a legjobban elöntött a jelenkor voluntarisztikus hullámzása, vallási mozgalmak kezdődnek és erősödnek. Az ember a metafizikában kezdi keresni elvesztett egyensúlyát, mely az érvényes szintézisek felbontása után következett be. A metafizika azonban földre küldi az eszméket és gondolatokat, mert minden ige küldetése az, hogy testté legyen. Amikor tehát létrejön az új érvényes, vagy érvényesnek hitt szintézis a gondolkodásban, hatni kezd majd társadalmi területeken is. Minden nagy és érvényes történelmi mozgalomnak vagy vallásnak az érvényét szintetizáló ereje adja meg s az ember még akkor is hisz ezekben a szintézisekben, ha a természettudományos gondolkodás feloldja is ezeket s helyükbe más, érvényesebb konstrukciókat ültet. Próbáld csak természettudományos kritikával megközelíteni a keresztény üdvözülésbe vetett hitét, vagy magyarázd meg a hindunak azt, hogy nirvána nincsen! A magyar szellemi életben és a közgondolkodásban hazatérésünk idejére már katasztrofális méreteket öltött a szintézisre való képesség hiánya. Közgondolkodásunk és szellemi létformánk már olyan, mintha éppen ez a képesség hiányozna belőle törvényszerűen, holott ez legértékesebb kötőanyaga, szinte piros vérsejtje. Ha most összefoglaló élménybe akarnám szorítani a hazatérés utáni három-négy esztendő tanulságait, akkor már az összefoglalás szavának első betűjére előugrik a szintézisre való képesség hiánya, mint túlbuzgó szereplő, aki a végszót sem várja be s beront a színpadra. S a szintézisre való képtelenség szépen kézenfogva vezeti gyermekeit, a merev antitéziseket. Népes család, legnevezetesebb tagjait bemutatjuk itt röviden. A legidősebb antitézis a szocializmus és a magyar élet. Ez a két elem nem hogy praktikus érvénnyel nem tudott frigyre kelni, hanem még a plátói szerelem állapotába is nehezen tudott tüzesedni. S amennyire mégis létrejöttek összeforrási és összefonódási kísérletek, azok majdnem rendszerint a„szociaHstákjellenérfe_születtek meg. A következő antitézis a falu és a város, a falusias és városias magyarság ellentéte. Ez az ellentétpár kettőről nevezetes. Először arról, hogy külön családot alapított és gyermekeket nemzett. Ezek a gyermekek