Jócsik Lajos: Hazatérés, Tájékozódás (Pécs. Janus Pannonius Társaság, [1942])

Tájékozódás - 2 Szépség és igazság ellentéte

23 Ó, milyen zavart és kényelmetlen helyzetekbe kerültünk minduntalan, mert nekünk erről a mondvacsinált különbségtételről fogalmunk sem volt. Mi a hü hitvest egyszersmind a legszebb nőnek képzeltük el, de képzeteink csakhamar súlyos konfliktusokba sodortak bennünket. Szociográfus körökben például bátor szót ejtettünk kezdetben a szépség csodált papjairól is, A falukutató és szociológiai tanulmány mellett megfelelő helyen ugyanúgy élveztük s becsültük a finom franciás esszét, S az előbbi körök csakhamar gyanakvással, aztán idegenkedéssel, majd pedig megvetéssel fordultak el tőlünk, hazatért kisebbségiektől. De nem jártunk jobban a szépség asztalainál sem. Itt az igazság bárdolatlan s mezei híveire voltak féltékenyek. Mit tehettünk mi a két szekta között? Két szék között nem ülhettünk le fenntartás nélkül sem a szépség, sem az igazság ünnepeihez, s ha mégis belekeveredtünk az egyik vagy a másik szertartásba, szomorított és nyugtalanított, hogy egész lélekkel sohasem lehettünk jelen az áldozatoknál. A csalódások és szomorúságok egész sorát éltük meg három év alatt. A kisebbségi élet végén nekünk roppant élményünk volt Babits egy tanulmánya, a „Tömeg és nemzet". A kisebbségi helyzetben is érezhető volt a koreszme hatása, mely eltömegesítette az életet, a meúnyiséget helyezte a minőség fölé s így tört előre a hatalom irányába. Most már azt is meg lehet mondani, hogy a kisebbségi magyarság is koreszmésen, tehát eltömegesedve, vagyis csak mennyiségileg és nem minőségileg vett részt a hazaiérésben is. Ebben a korban úgy kívántuk a mennyiséggel szemben a nemzeti lényeg minőségi tartalmait, mint a pusztában kódorgó zsidók a mannát, az égi kenyeret. Ezért volt ránk akkora hatással Babits tanulmánya, a mennyiség orgiáján a minőség istentiszteletére figyelmeztetett. Mi sem volt hát természetesebb, hogy a hazatérés után lerójuk köszönetünket ezért a figyelmeztetésért. Csakhogy hálánkat különféleképpen értelmezték. Voltak sokan, akik úgy, hogy szándékunkat kapcsolatba hozták irodalmi alapítványokkal, amikor azt sem tudtuk, hogy ilyenek léteznek. így tanultuk meg, hogy a mai magyar szellemi élet olyan, hogy csak fél lélekkel vehet benne részt az, aki akár aktív, akár passzív szerepre képes. Ma már súlyos törvényei vannak ennek a kettéhasadt helyzetnek. Néhány törvényt kemény tandíjak árán sikerült megtanulnunk. Felsorolunk itt néhány törvényt, kijelentjük azonban, hogy a felsorolás távolról sem jelent részünkről beleegyezést vagy belenyugvást, elfogadást meg éppen nem. Az első és legfontosabb törvény a szellem emberét fenntartás nélküli csatlakozásra kötelezi. Aki nincs velem, az ellenem van, így formulázható ez a törvény. Ezt így is lehet alkalmazni: aki nem társ és nem barát, az menthetetlenül ellenség. Ebből az alaptörvényből származik aztán az az altörvény, hogy amikor barátságot kötsz valakivel, barátságodat csak akkor minősítik őszintének és értékelésre méltónak, ha ellenségeddé nyilvánítod barátod összes ellenségeit. Az őszinte barátság fokmérője tehát az, ha te is beállsz ellenségnek. Én még alig láttam valakit, akit zavart volna az az általános helyzet, hogy egy erény nagyságát a vele ellentétes gyengeség nagyságával mérik. Ha nem vállalod az ellenségeskedés tüsténti megkezdését barátod ellenségeivel szemben, akkor nem is vagy igazi barát, hanem érdekeit többretartó haszonleső. Közben bekövetkezhet, hogy barátod