Jócsik Lajos: Hazatérés, Tájékozódás (Pécs. Janus Pannonius Társaság, [1942])

Tájékozódás - 1 Szépség és igazság nevében

TÁJÉKOZÓDÁS, i. Szépség és igazság nevében. Amikor a szem gömbölyűre hízott már a várossal és a Dunával, megszólalt a lélek s a jussát követelte. A szellemet nem akarod megismerni? — kérdezte egy belső hang. S ez a hang egyre erősödött és egyre nyugtalanabbá és élesebbé vált. De hol keressük és hol ragadjuk meg a szellemet? A város itt van előttünk, a Duna itt folyik a lábunknál, csak járni kell az uccákat és sétálni a partokon és a szív hangjaira figyelni. De hol lebeg a szellem és hol vannak a jelenségek, amelyek együttesen azt az új létformát mutatják, amely most már a mi létformánk is lesz? Mit kell majd most feladni és mit átformálni, vagy milyen új dolgokat és megismeréseket elfogadni az új létforma parancsára, vagy minek kell majd ellenszegülni benne? Hol kezdjük hát e felfedező és tisztázó munkát? Az is nyugtalanított, hogy amíg a kisebbségi karanténben éltünk, azt hittük, hogy teljesen ismerjük a magyar létformát. Messziről többet s jobban láttunk, csak a lényeges dolgok keltették fel érdeklődésünkei Most itt vagyunk egész közel mindenhez, ami után vágyódtunk, de egyszersmind ki vagyunk téve a veszélynek, hogy lényegtelen részleteknek tulajdonítunk majd fontosságot s magános fákat erdőnek látunk majd. Védekezésül azonnal felállítottuk a megközelítés szabályát: a karantén külső perspektíváját csak abban a mértékben javítjuk majd, amennyiben a legszélesebb belső részletes vizsgálat megköveteli. Össze kell hát egyeztetni a külső és belső szemléletet, a külső és belső magyarságélményt. Megvolt már a módszer, de a bizonytalanság még sokáig nem múlott el. S egyébként módszert mindig könnyebb találni, mint alkalmazni azt Egy jó ideig hát még nem tudtunk kilépni emlékeinkből. Visszaemlékeztünk az időkre, amikor oly rettenetesen vágyódtunk a magyar szellemi élet után. A vágyakozás éppen akkora volt, mint amekkora akadályokba ütközött kielégítése. Bármennyire is heroikus és szép dolog vállalni a kisebbségi létet, de a kultúrában mégis óriási árat kell fizetni érte. A kisebbségi lét olyan, hogy elsősorban politikai visszahatásokra neveli az embert az élet hatásaival szemben. Mindent a politika síkján s a politika perspektívájába helyezve látunk meg először, minden érdeklődési kör, az ideológia minden területe elmondhatja a kisebbségi sorsban: én is a politika leánya vagyok. A kisebbségi létben hát csak politikai nagyságra nyílik alkalom s a szellem csak úgy boldogul, ha felölti a politika egyenruháját. Mi úgy éltünk, hogy a magyar létforma kulturális és szellemi teljessége egyre megkőzelíthetetlenebb lett a számunkra. De ugyanakkor majdnem elemésztett a vágy a jobb és igazabb lét-