Jócsik Lajos: Hazatérés, Tájékozódás (Pécs. Janus Pannonius Társaság, [1942])

Hazatérés - 9 Álom a valóság tükrében

IS nünket, leszerelt cselákokat, akik húsz év alatt még magyarul mulatni is elfelejtettünk. • — Húzd a Ponciusát, hogy megtanulják: Hogy engem egy asszony, Egzeciroztasson, Olyan nincs, Nem is volt... A nótázást itt abbahagyták, ittak s közömbös dolgokról beszélgettek, de a cigányok feltartott vonóval figyeltek, mert a leghangosabb mulatozó egyszerre csak tovább kurjantotta a nóta végét: És nem is lesz a sifonérba. S jaj volt a cigányoknak, ha nem tudták villámgyorsan kimuzsikálni ezt az utolsó sort. Mert akkor a leckéztetés következett: — Hogy bivalybornyú legyen belőled holtod után, te füstős képű, ki tanított muzsikálni, azt a cselák banda mindenségit! Ennek a mulatásnak rendkívül nagy volt a sikere. A körülálló karéj együtt érzett a mulatókkal. Bensőséges viszony alakult ki a mulatók és a hallgatóság között, a hatás jótékonyan visszahatott a mulatókra és fokozta kedvüket a mutatványokra. Történt azonban, hogy a kontrás elmaradt, amikor váratlanul beintettek. Erre vigyázzba állították. „így fogsz állni, amíg vissza nem jövünk." Elszéledtek, szemlére indultak a mulatók, mi is elszenderedtünk ládáinkon, a cigányok is hazahúzódtak. Egyszerre csak nagy zajra ébredtünk. A mulatók visszajöttek és a vigyázzba állított cigányt keresték. Másnap már kora reggel elkezdődött a múlatás a kocsmában. Ekkor már a leszereltek mulattak, kisalföldi, ipolymenti és csallóközi paraszt fiúk húzatták a „Hogy engem egy asszony-t" s az utolsó sort ők is, ahogy tegnap látták, benne hagyták egy ideig a bőgőben, hegedűben s leckéztettek még akkor is, amikor hibátlanul ment a beintésre. Tökéletesen megtanulták a leckét. 9. Álom a valóság tükrében. A szociológiai értékelés és magyarázat módszere lehet az is, ha álmainkkal mérjük a valóságot. Az eseményekből sokat megmagyaráz, ha az elképzeléseket vetjük össze a valósággal, amelyről képzelődtünk. Megpróbálom én is ezt a módszert s erre a célra előveszem Reményik Sándor egy versét, melynek címe: Egyszer talán majd mégis vége lesz. A vers teljes egészében így hangzik: És akkor, aki visszatérni bír, Csak visszatér megint a régihez. A régi hithez, a régi házhoz — Ecsethez, tollhoz, kapanyélhez, És számon mit se kér, kit se átkoz.