Jócsik Lajos: Hazatérés, Tájékozódás (Pécs. Janus Pannonius Társaság, [1942])

Hazatérés - 7 A felvidéki és az anyaországi középosztály

15 léje sem haszontalan. Mekkora volt a hazatérés pillanatában a középosztály, amelynek a szerepet be kellett volna tölteni? Az egész hazatért középosztály a háromnegyedmilliós magyarságból nem lehetett több száz, százötvenezer léleknél. Az eszméket teremtő (írók, politikusok, művészek) és az eszméket, valamint a társadalmi létformát szervezők (hivatalnokok, tanítók, tanárok, egyesületi vezetők és szervezők stb.) számát nem lehet többre becsülni. De ez a szám sem volt egységes. Le kell belőle számítani a fiatal középosztály nagy részét s a megmaradt részt is ketté kell osztani körülbelül két egyenlő részre. Sőt a későbbi események három részre bontották partállás szerint a középosztályt. Tegyük fel most már, hogy mindegyik csoport húszezer középosztályi szerepű magyarra támaszkodik a Felvidéken. Milyen feladatok vártak ezekre a csoportokra a reálisabb várakozások szerint? Reájuk várt az, hogy őrizői és átadói legyenek mindannak, ami megtartható a kisebbségi helyzet tapasztalatai közül. Ezeket a tapasztalatokat egy háromnegyedmilliós északi magyar tömb számára kellett volna őrizni és egy tízmilliós anyaországi magyar tömbnek átadni; sőt arról is gondoskodni kellett volna, hogy át is vegye. Hoznia kellett volna az északi középosztály valamely csoportjának azt az új létformát, amelyet az anyaországi magyarság várt és vár maiglan. Ennek az új létformának legalább az eszmei tartalmait kellett volna megteremtenie, őriznie, és átadnia. Példákat kellett volna hozni a társadalmi és a gazdasági szervezésre, olyan példákat, amelyek alkalmasak íz egész nemzetnek új életet biztosítani. Új irányt kellett volna diktálni Közép-Európa felé is, mert hosszú ideig az északi magyarság olyan középeurópai viszonyok kőzött élt, hogy nagyon jól kitapasztalhatta a Dunatáj lehetőségeit. Ennek a középosztálynak lett volna feladata, hogy... Sorolhatnók a feladatokat százig, ezerig. De a következmények feleslegessé teszik az elmulasztott szerep aprólékos körülírását. Nem volt megfelelő ember, csoport, szervezet ezekre a szerepekre. A kicsi szám még nem lett volna a legnagyobb hendikep, mert a számbeli kicsiséget mindig ellensúlyozni lehet a minőséggel. De nem történt meg ez sem. Immár bele lehetne nyugodni abba, hogy az északi középosztálynak nem lehetett küldetése az egész ország felé. De miért vesztette el szerepét az északi magyarság felé is? Miért nem tartotta meg nevelő és vezető pozícióit a szűkebb tájakon? Érzésem szerint ez a legsúlyosabb kérdés, amit a felvidéki viszonyok alakulásával kapcsolatban fel kell tenni. Egyre határozottabban síklik ki az északi magyarság vezetése is a középosztály kezéből s ezzel arányosan veszik az az egység, amely a kisebbségi helyzetben kialakult. Az alsóbb rétegek magukra maradnak és társadalmi magányba süllyednek. A középosztály elhivatalnokosodott szűkebb léte problémáit többre tartja a falu, a város, a vidék s a nemzet problémáinál. Csak elvétve akadnak Érsekújvárt, Léván, vagy Kassán vidéki Cassandrák, akik rettentő magányban fújják, hogy ez nem mehet így tovább. Abban a reményben adom tovább e magánosok figyelmeztetését, hogy azt mások is meghallják. 7. A felvidéki és az anyaországi középosztály. A társadalmi hatás és nevelés kérdésében is körülbelül azok a törvények érvényesek, mint az egyéni nevelésben. Nevelni az tud, aki erősebb egyéniség, aki több, akinek van mit átadnia annak, akit nevel, vagy akit