Brogyáni Kálmán: Festőművészet Szlovenszkón. Tanulmány (Kassa. Kazinczy-Könyvtár, 1931)

A szlovákok

57 saját, a formákhoz kötött, belénk nevelődött logikai megállapításainkat, ha például a vizesüveget nem mint meghatározó fogalmat vesszük, amelynek hasa, nyaka, talpa, nyílása, színe, külső formája, anyaga együtt, szoros kapcsolatban jelentkezik, hanem ha szétbontva ezt a szoros együvétartozást, mely az üveg fogalmát teszi ki, csak a szín- és formatartalmat vesszük egyedüli jelentőségűnek. De ezt sem követjük pontosan a természet után. A festői fantázia szabadon rendelkezik velük. Föloldódnak, más formákkal kapcsolódnak, külön életet nyernek, nem merevek a természethez tartozóságukkal, de elevenek, alakulók, új értelmet kifejezők. A szín és forma legteljesebb lényegét adók. Ahol a látás öröme spontán, ahol nincs más értelem, mint tiszta forma, tiszta szín. Úgy, ahogy Fulla és Galanda adják. Fulla és Galanda pikturája ma még teljesen idegen a szlovenszkóí közönség szemében. Megértésük csakis az egész szlovák piktúra egységes profilra-alakulásától függ. Ha egy művészeti irány kialakult már a szlovák pikturában, a haladó vonal elvezeti őket a festői tisztaságok teljes megértéséhez, a legújabb píkturához is. Amíg ez bekövetkezik, Fulla és Galanda helyzete különálló és egyedüli a szlovák pikturában. A szlovák piktúrának mai útját nyomon követtük. Elvesző gyökerekből indult. A XIX. században Bohúň-nyal és Klemens-szel kap állandó folytatást. A köztársaság megalakulásakor a szlovák festőgenerácíó fölvonul. Irányokat még nem látunk tisztán, egyedül a fiatal nemzeti romantizmus nyer