Brogyáni Kálmán: Festőművészet Szlovenszkón. Tanulmány (Kassa. Kazinczy-Könyvtár, 1931)

A szlovákok

56 maga után művészetében. Picasso is. Kissé meglátszik a különféle hatás össze nem hangolt volta. Formákat vesz képei témáiul. Embert vagy embereket meghatározó vonalformákat. És önálló lételűnek tekinti őket. Ritmusérzéke szerint vezeti a logikus gondolkodás szerint megokolatlan alakításukat. Formákkal, vonaldarabokkal, színfoltokkal át- meg áttöri őket. Logikus gondolkodással nem követhetjük a belerakott színfoltokat, sem a forma alakulásait. Egyetlen logikájuk van. És ez maga Galanda, a művész. Meggyőző, eleven, érdekes rajza és pikturája, elfogadjuk képzeletét a formák világából. Festményein is megtartja a grafikust jellemző főtulajdonságokat. Az élet jelentéktelennek ismert egyszerű tárgyaínak, gesztusaínak, színeinek mély, a dolgok egyszerű jelentőségén túlfekvő píkturálís értelmét látja meg. Egy golyó és egy oszlopfő heterogén együttlétben is képzeletébe kapcsolva okadatoltságot, jelentőséget nyernek egymással szemben és a képben. Naturájukat elvesztik és csak a formájuknyújtotta pikturálís gazdagságukkal szerepelnek. Amit Fulla és Galanda alkot, az jóval túl van a dolgok naturális jelentőségein. A piktúra itt az öncélúság felé törekszik. A sík kétdimenzíonális jelentősége függetleníti magát a külvilágtól. Tárgyait formaképző elemként tudomásul veszi ugyan, de nem veti magát alá nekik. A vonal és forma független, öncélú, külön világot alkot náluk. Törvényeit maguk alkotják. Művészetüket megérteni a külvilágból nem lehet, mert nem a külvilágot ábrázolják. De ha követjük őket, szétrombolva