Brogyáni Kálmán: Festőművészet Szlovenszkón. Tanulmány (Kassa. Kazinczy-Könyvtár, 1931)

A szlovákok

49 talajról nőtt, annak minden determinációját mutatja, de már függetlenítette magát a táj látása alól. Palugjai Zoltán. Passzív, nem konstruktiven alkotó, hanem sajátosan visszaadó művész. Amit lát, azon bensőleg keveset változtat. Nem absorbeálja pozitíven önmagán keresztül, mint ahogyan a táj képi tartalmát oly dinamikussá tudja fölfokozni Benka. Csak önmagát állítja be a látásra. Erősen vizíós. Képei látomások és ebben sajátosan tiszta pikturát akar alkotni. Különösen jellemzők erre akvarelljei. À kontúrokat szétoldja erős elmosódásuk. A képet befelé, az elmosódás folytán, bársonyosan süppedő mélység felé tolja. A színei ennek megfelelően hamvasak, kevés modulácíójuak és mérsékelten harmonízálóak. Képein a tarfacsoportok, jegenyék, zöldesszürke vízpartok a szlovenszkóí tájból valók. Olajképein a festői önkéntelenség megszűnik. A vizíós elem dominál. De mivel a formák csak elmosódnak — mint azt az 1929-ben kiállított assisii szent Ferenc című képen látjuk — anélkül, hogy térbeli állandóságuk a látásban csökkenne, a látás és forma között konfliktusok merülnek föl, melyet a naturalizmus és az expressionízmus között nem tud a maga számára tisztázni. így történik a kép és a kép közötti különbség, mely nem fejlődés, mást mutatás, hanem divergálás. Egyik oldalon az 1928-as pozsonyi kiállítás „Részeges"-e és „Passió"-ja, a másik oldalon a következő év ríkítóan dekoratív, de alapjában véve naturalista „Favágó"-ja és „Hóolvadás"-a között. Ebben a kettősségben is kétségtelen tehetségében Palugyai Brogyányi: Festőművészet Szlovenszkőn. 4