Brogyáni Kálmán: Festőművészet Szlovenszkón. Tanulmány (Kassa. Kazinczy-Könyvtár, 1931)

A szlovenszkói festészet

31 és kifejező fejlődési szakaszunk. Előbb a szétszórt, külföld művészetét szaporító művészek sora individuális értékjelző csupán. Szétszórva egységes művészeti kulturát kialakítani nem tudtak. Hiányzott a szellemi élet megszervezettsége, egy művészeti központ, mely maga köré sűríti a művészeket, a törekvéseket és eredményeket fölfogja és életképesen továbbítja. A szlovák művészetnek is hasonló sorsa volt. Az államfordulattal egy sereg, a budapesti központ körül csoportosuló művész szakadt el Szlovenszkóval. Velük együtt kezdődik meg a szlovenszkóí művészek problémája. A művészek gazdasági nyomora tolja a közérdeklődés vonalába a szlovenszkóí művészet kérdését is. Mert ma alig van szomorúbb, félszegebb vállalkozás, mint egy szlovenszkóí művész kiállítása. Különösen ha kisebbségi, ha a hivatalos vásárlásnak még a reményétől is elesett. Kiállítás, ahová a legtöbb esetben kötéllel kell fogni a látogatót, kiállítás, mely kritikai elismerésre nem számíthat, kiállítás, melyen végül is minden történik, csak vásárlás nem és a művész csak könyöradományszerűen kierőszakolt eladással képes kiállításának legszükségesebb költségeit előteremteni. A szlovenszkóí magyar művészek számára nagy megrázkódtatást jelentett Budapesttől, az ország kulturális rendszerének természetes központjától való hírtelen elszakadás. Tanulmányaik révén majdnem mindegyiknek szerves érintkezése volt Budapesttel. Az Akadéima, a múzeumok és az állam képvásárlásaí, az állami ösztöndíjak, az