Brogyáni Kálmán: Festőművészet Szlovenszkón. Tanulmány (Kassa. Kazinczy-Könyvtár, 1931)

Jegyzetek

122 A további képeiben tovább fokozza az elvet: a síkszerű foltokba zárt színek egységét széttörni és belőlük kontraszthatásokat hozni. A kontrasztokat nem a fény- és árnyék különbség, hanem a színfoltok különböző tónusértéke adja. Az új színfelfogás új formafelfogást hozott, a színek széttörték magát a körvonallal lezárt formát is. Határozatlanná, lebegővé válnak, mint maguk a színek is. Mindezekre Manet-t a szabad ég alatti színtanulmányozás vezette, ahol megfigyelte, hogy a tárgyaknak sem határozott formájuk, sem határozott lokális színük nincs. Minden a levegő páratartalmától és a világosság, a napfény intenzitásától függ. így nemcsak az impresszionizmusnak, de a plein-arizmusnak az úttörője volt Tájképeket, de elsősorban figurális képeket festett. Az impresszionista színességet, amellyel a festést felszabadította az akadémiák sötét tónusfestése alól, élete második felében bizonyos monokrómía felé tereli. A témák színhatásaíban az összefoglalhatót kereste, ezeknek a tónusába borította az egész képet, a többi szín csak mint ezeket kísérő és variáló hang cseng ki a képből. A legvégsőkig konzekvens szín- és formaoldó impresszionizmust a fiatalabb követői teremtették meg. & Claude Monet (1840—1925). A legkonzekvensebb impreszszionista, aki sokban hatott magára Manet-re is. A tárgyakat a szabadban teljesen színhatásuk szerint szemléli. Nem törődik azoknak vonal- vagy térbeli jelentőségével. Ugyanazon tárgy is szétesik előtte, ha két különböző folthatásra bontja szét a látás. Míg a különálló tárgyakat, ha a megvilágítás, szín stb. által egységes hatásban jelentkezik, egyesíti. Passzív, csak optikailag szemlélődő. A levegő csillogását, a színek finom vibrálását a párás levegőn vagy izzó napon festi. _ S Paul Césanne (1839—1906). Korának legnagyobb, aktív jelentőségben a kubizmusig nyúló alakja. Az első hatást Delacroixtól, majd Courbet-től kapja. Courbet nagy tér- és formaérzéke, valamint plasztikussága nála is jelentkezik és jellemzője marad egész művészetének. Manet és társai világos, oldó festészete rája sem marad hatás nélkül. De a formák egységét nem adja fel. Sőt. A foltokat, amiket a formák felbontásából kapott, arra használja fel, hogy a formákat újra összefoglalja velük. Ezzel a dolgok egymásközötti viszonylatát és térbeli rendezettségét igyekezett hangsúlyozni. A valóságérzést a térbeliségben kereste. Nem a plasztikusságban, de a három dimenzió kíhangsúlyozásában, mint Courbet. Courbet után ő lett a megindítója annak a törekvésnek, mely a kubízmusban fejlődött ki teljesen, amely a valóságból az abszolútumot hangsúlyozza ki. S