Brogyáni Kálmán: Festőművészet Szlovenszkón. Tanulmány (Kassa. Kazinczy-Könyvtár, 1931)
Jegyzetek
116 A reneszánsz festőmüvészete. Cimabue és Gíottoval, a z assisi szent Ferenc-székesegyház festőitől indul. A XIV. században, az ú. n. quattrocento-ban, a nagyobbrészt ötvösséggel is foglalkozó művészek kissé hideg, merev, de tisztán anyagszerű, síkbeli pikturája a XV. és végül a XVI. században lassan átment a tárgyak térbeli festésére. A fejlődés útján a távlat- és színkérdések a reneszánsz festőművészet keretében teljes megoldást nyernek Leonardo da Vinci, Botticelli, Raffael, Michelangelo stb. mesterek művészetén keresztül. A reneszánsz a XVI. században átment a barokba. § Klasszicizmus — romanticizmus — naturalizmus. Az egyre szertelenebbé váló barok-művészetre bekövetkezett ellenhatás. A XVIII. században alakult ki teljesen, de csak a XIX. században terjedt el, melynek első évtizedében a francia köztársaság, majd I. Napoleon trónrajutásával s császárság pártolta hivatalos rendelések útján. A legnagyobbrészt az építészetben és iparművészetben nyer kifejezést. Innen vem a neve is : empire = császárság. A római építészet és dekoráció formáit vették irányadónak, melyet nagyon sokszor csak merev szolgaisággal másoltak. A barokkal szemben nyugodtabb felületek és mérsékeltebb díszítés jellemzi. A festőművészeiben a klasszicizmusnak, mely a reneszánsz nagymestereinek és hagyományainak szigorú tanulmányozásában nyilvánult meg, Jaques Louis David (1748—1825) francia festőművész a legnagyobb reprezentánsa. A nyugalom és a nagyság képbeli kiélése a program Nagyobbrészt antik, római történelmi és mitológiai tárgyú képeket festett David tanítványa volt Jean Auguste Dominique Ingres. (1780—1867) Dávidtól hamar elpártolt és Raffaellen keresztül az abszolút, hűvös és zárt festői szépség után törekedett. A természetet önmagában nem tartotta fontosnak a kép hűvös szépsége előtt Jelentősége nagyot nőtt, mikor az egyre erőtlenebbé váló klasszicizmussal szembeálló Théodore Gericault (1791—1824), majd a már vele jelentkező roman ti cizmussal szembeállították. Az egész társadalom és a hivatalos művészvilág kezében ő volt a legfőbb kártya, amit a klasszicizmus reakciósai a romanticizmus ellen kijátszottak. Maga a romanticizmus az antik mintákon szenvelgő szépségideál helyett az élet való meglátásának nevében jött. Ez a meglátás még a mozgalmasság, a drámai tartalom és az antik témáktól, valamint a reneszánsz festői hagyományaitól való teljes elszakadás alakjában jelentkezik. Gericault-t korai halála megakadályozta törekvései megvalósításában. A „Medúza tutaja" című festményében megkíáltja az új művészetet, melynek diadalmas zászlóját Eugene Delacroix bontja ki.
