Brogyáni Kálmán: Festőművészet Szlovenszkón. Tanulmány (Kassa. Kazinczy-Könyvtár, 1931)

A szempont

12 A művészet eredetének dialektikus szemlélete a művészet kezdetét a termelés kezdetétől vezeti le. Mihelyt az őskori ember szükségleteit kielégíteni különféle eszközöket készít, a különféle formák alakjában máris jelentkezik a képzőművészet. Később, mikor a fejlődés magasabb fokot ért el, és az emberiség fejlődése az elkülönült osztálytársadalmakba ment át, a szükséglet és a vagyonrendszerek mozgató ereje nyomán a termelés fokozódott és az egyes iparágakra elkülönült, a művészet is elvált a művességtől és különállóvá vált De kapcsolatait a mindenkori gazdasági élettel megtartotta. Ha tehát a művészetek fejlődése sorát, de különösen a mai látszólag káotikus „modern" festőművészetet meg akarjuk érteni, ezeket az összefüggéseket kell megvizsgálnunk. A körülményeket, melyek a művészetet szülik. A művészet fejlődése ezen a vonalon egyenes irányú és ha a mai, látszólagosan káotikus művészetben, de az elmúltban is, logikus, a dolgok belső értelméből, önmaguk következetességéből folyó rendet akarunk teremteni, a dialektikus szemlélődés talajára kell helyezkednünk. Erről a pontról összefüggéseiben, változó tartalmában, nem egy nyugalmi pontra merevítve,