Brogyáni Kálmán: Festőművészet Szlovenszkón. Tanulmány (Kassa. Kazinczy-Könyvtár, 1931)
A kisebbségiek
97 is inkább fontos, mert a legtöbb ilyennek inaugurált művészetben a téma mögött ép a polgári osztálytársadalom művészeti felépítményének formái jelentkeznek. A tömeg maga pedig, amely eldöntené a kérdést, nem tud állástfoglalni mellette. Az élére állított osztályharc, a forradalmi készülődés, csakis a dinamikus kifejezések vállalására készteti, mint amilyen a film, a grafika, a plakát, a tömeg számára készült könyv vagy röplap, valamint a szatirikus karikatúra. Most a tömegek igényeit kiszolgáló művész, a kertvárosok, bútorok és használati tárgyak standard alakítója. A festőművészet egyenlőre ezek mögött, de hatva reájuk, végzi dialektikus útját. Reichental ökonomikus úton igyekszik a probléma megoldása felé. Ha képeit egy csoportban nézzük, ahogyan azt az 193l-es pozsonyi kiállításán láthattuk, Picasso, Braque, Chagall, halványan Hodler, az expresszionizmus és a többi, állomásokat jelentő alkotások elmosódó képei úsznak fel a szemlélő tudatába. Mintha Reichental az impresszionizmustól kezdődően a piktúra ezerrészletű fejlődéstestét összezúzta volna, hogy az anyagból új művészetet teremtsen. Ez nyilván célja is: „Törekvésem oda irányul, hogy az új képzőművészeti irányokat hogyan lehetne felhasználni egy kiegyenlített új művészeti egységbe, amelynek szükségszerűen az új monumentalitáshoz kell vezetnie. Az új monumentalitás lesz szerintem az új stílus s ebben óriási szerepe lesz a vonal ritmusának és független lesz minden illusztratív tendenciától." Ez a feladat nehéz, majdnem megoldhatatlan. A piktúra, különösen az utóbbi fejlődési szakaszában, Brogyányi: Festőművészet Szlovenszkón. 7
