Matolay Géza (szerk.): Felvidékünk – honvédségünk Trianontól-Kassáig. Történelmi eseménysorozat képekkel (Budapest, Vitézi Rend Zrinyi Csoportja, 1939)
A Honvédség Magyarország kormányzójávalaz élén bevonul Komárom ősi városába ( Mécs Alajos)
— Ebben a szent percben nem tudok egyéb szót találni, mint azt, hogy Isten áldja meg Főméltóságodat mind a két kezével, mindazért, amit értünk húsz esztendőn át tett s aminek a gyümölcsét ma aratja. — A megnagyobbodott országnak minden fia és leánya nevében ígérem, hogy Főméltóságodat hűséggel követjük azon az úton, amelyen vezet bennünket és amely el fog vinni bennünket egy szebb, boldogabb Magyarországhoz. Vitéz nagybányai Horthy Miklós, Magyarország Kormányzója, éljen, éljen, éljen! A miniszterelnök minden magyar ember szívéből jövő üdvözletét szinte szavanként szakította félbe a mámoros éljenzés. De amikor beszéde végén háromszoros éljen-t kiáltott a Kormányzóra, olyan üdvrivalgás volt rá a válasz, amely talán túlhangzott a trianoni határokon is. Ezután következett a komáromi ünneplés legdrámaibb jelenete. Fülöp Zsigmond városbíró lépett elő, hogy gyönyörű, zamatos magyarságával köszöntse a legelső magyar embert. Már az első mondatánál valami furcsa mellékhang vegyült beszédébe s azután mondanivalója zokogásba fúlt. Nincs döbbenetesebb, mint amikor egy meglett férfi zokog. S itt, Isten szabad ege alatt, Komárom városbírájának szava elakadt a könnytől. Elcsukló hangjában a bizakodó boldogság mögött szívbemarkoló, bánatos kíséretként végigvonult húsz év minden kínja és gyötrelmes erőfeszítése. A Kormányzó kemény arcán is végigperegtek a könnyek. Nem voltember, aki ezt a jelenetet megindulás nélkül végig tudta volna nézni. Volt valami a levegőben, ami szinte a köveket is megmozgatta. Mellettem angol és olasz újságírók sírtak, pedig egy szót se értettek a beszédekből, csak megcsapta szívüket és lelküket az az áram, amelynek létét és erejét nem tudjuk megmagyarázni. Az üdvözlésekre a Kormányzó síri csendben a következő beszéddel válaszolt: — Nehéz szavakba foglalni azt az érzést, amely eltölt ebben a történelmi pillanatban. Húsz súlyos esztendő után először lépek seregünk élén a Felvidék felszabadult földjére. Hozom hazatérő testvéreinknek az egész magyarság szeretetét. Köszöntöm Komáromot, ezt a magyar emlékektől megszentelt várost, amelynek falai az ellenséggel dacoló Klapka honvédeinek hagyományait őrzik. — Az idegen uralom nehéz idejében kemény magyarnak lenni — becsület dolga. Komárom kitartott magyar becsületében és ma az ősi Szent András-templom tornyán úira a mi zászlónk leng. — Köszönöm a város falai közül a Felvidék hűségét, szeretetét, kitartását és kiváló vezéreinek a feltámadásba vetett rendíthetetlen hitét. Régvárt örömünnepe ez a mai nap igazságunk győzelmének, amelyben fanatikusan hinni és törhetetlenül bízni egy pillanatig meg nem szűntem! A Kormányzó beszéde után — ha egyáltalán lehetséges — még fokozódott a lelkesedés. Tomboló orkánhoz volt ez hasonlatos, azután mintha égi kéz szünetet intett volna, egy másodpercre csodálatos módon elhallgatott — 137 — 10'
